A kereszténység felemelkedésének történetét bármiféle isteni közremûködésre való hivatkozás nélkül is el lehet mesélni. A többihez hasonló mozgalom volt, ember alkotta kultusz, egy kulturális fertőzés, ami elméről elmére költözött a kulturális evolúció egyik példájaként.

Kapcsolódó idézetek

1. A kereszténység már csak ilyen. Csodák, látomások, jelenések, szeplőtelen fogantatás, feltámadás... Csupa-csupa hihetetlen fordulat. Cserna-Szabó András
2. Az ember ősei kis csoportokban élő lények voltak. Az emberré válás folyamata során ezek a kis csoportok közösségekké alakultak. A közösség kialakulása azt is jelentette, hogy az embernek már nemcsak arra volt szüksége, hogy önmagában, a saját maga erejében, ügyességében higgyen problémái megoldása során, hanem arra is, hogy valamilyen nála magasabb rendû létezőben - és ez éppen a közösség volt - is hihessen. A közösség védte, segítette félelmében, betegségében, sebesülésében, megosztotta vele élelmét. Az az elme, amely ezt fel tudja fogni, amely képes hinni egy nála magasabb rendû létezőben, amely előtte is volt, utána is lesz, az természetesen, mellékhatásként el tud képzelni más, örökéletû, nála hatalmasabb létezőket is, így démonokat, tündéreket, Istent. Nincsen ebben semmi különös. De nagyon felfuvalkodott elme az, amely azt is képzeli, hogy egy ilyen magasabb rendû lény, amelyet elképzel, legfőképpen azzal törődik, hogy vele, az emberrel mi lesz. Különös nagyképûség azt hinni, hogy egy ilyen lény, ha lenne, hasonló az emberhez, és szándékai, gondolatai megismerhetőek. Csányi Vilmos
3. Az ember kultúrájának anyagát kezdettől óta a természet ős­forrásaiból merítette, mintáit az örök természet nagyszerû formái­ról vette! Mégis az emberi kultúra többé-kevésbé mindenütt és hosszú időkön át a természeti alkotások pusztulása nyomán kelet­kezett. Kaán Károly
4. Ha van egy közösség, akkor tudom, hogy nálam nagyobb, hatalmasabb, erősebb, segít rajtam, odatartozom. Az evolúcióban azért fejlődött ki ez a képesség, mert ez kellett a túléléshez. Ha már képesek vagyunk így absztrahálni, akkor ezt a hatalmast Istennek is elnevezhetem, vagy szellemnek, vagy ördögnek, abban ezután már semmi különös nincs. Az igazi nagy ugrás tehát az absztrakció képességének a megjelenése, aminek értjük a mozgatóerejét, utána a többi csak mese, amit a vallások istenről alkottak. Csányi Vilmos
5. Az emberi kultúra eredményei - a nyelv, a mûvészet, a vallás, az etika, a tudomány maga - maguk is ugyanannak az alapvető folya­matnak a mûtermékei (vagyis mûtermékek mûtermékei...), amelyek a bakté­riumokat, az emlősöket és a Homo sapienst létrehozták. Nincsen külön terem­tése a nyelvnek, és sem a mûvészet, sem a vallás nem rendelkezik betû szerint értve isteni inspirációkkal. Ha egy égi madár létrehozásához nincs szükség égi fogantyúra, akkor nem kellenek égi fogantyúk a pacsirtához írt óda megírásá­hoz sem. Egyetlen mém sem önmagában álló sziget. Daniel Dennett
6. Az embereket elsősorban az jellemzi, hogy bármit készek elhinni. Az egyház például hogyan is állhatna fenn már csaknem kétezer éve e nélkül az egyetemes hiszékenység nélkül? Umberto Eco
7. Ha a vallási mítosz nem létezik valamely kultúrában, akkor hamar kitalálják, s ez valóban így történt, több ezerszer a történelem során. Az efféle megkerülhetetlenség minden fajnál az ösztönös viselkedés jele. Edward O. Wilson
8. Az ember születésénél fogva birtokosa lett a szabad akaratnak, de hogy ne maradjon kontroll nélkül, tetteinek iránytûjeként az isten felruházta lelkiismerettel.
9. Mielőtt egy kultúra mûvelni kezdi az írás tudományát, a tudása kizárólag szóban közvetítődik, ezáltal nagyon könnyû átírni a történelmét. Még ha nem szándékos is, elkerülhetetlen. Ted Chiang
10. Hogy az emberi észben megvan és pedig természetes ösztönből bizonyos mértékben az istenség érzése, ez vitán kívül áll. Mert Isten, hogy a tudatlanság ürügyével senki se menthesse magát, maga adta saját ismeretét minden emberbe, maga újítja meg ez ismeret emlékét szüntelenül s növeli mintegy új cseppekkel; hogy midőn egytől-egyig mindenki tudja, hogy van Isten s ez az Isten az ő alkotója. Kálvin János