A költők, a világ összes költői hálátlanok a nők iránt. Kevés a kivétel. (...) Lantjuk zengő dala, s költészetük ragyogása rendszerint csak addig veszi körül a nő alakját, míg az lányka, hajadon, míg menyasszony. A nő szívének történetével az esküvő után nemigen foglalkozik a költészet. Pedig a nő azután hasonlít legjobban az istenekhez. Azután teremt, azután alkotja meg és őrzi meg a boldogságot, s azután gondoskodik arról, hogy folyton szebb legyen a világ.

Kapcsolódó idézetek

1. A nőnek egész világa a szerelem, és e világ olyan gazdag szépségekben, áldásokban, hogy a többiről könnyen le kell tudni mondania; az ő egész élete csak a szerelem szolgálatában áll, és minél nagyobb ebben az önelégült igénytelenség, annál igazabb a szerelem és annál boldogabb ő is, a férj is. Kánya Emília
2. A szerelemről a költők hivatottak énekelni, akik mintegy a messzi csillagokról nézik a múló élet tragédiáját, az őrült lázat, amely egymáshoz hajlít bennünket az élet vastörvényei szerint. Mi, többi emberek, inkább hallgassunk a szerelemről, elégedjünk meg szerényen annyi zajjal. amennyit a szívünk dobogása okoz. Tőkés Anna
3. Azt mondta valaki: az asszony csoda - valaki meg hozzátette, hogy minden csoda e világon. Azt hiszem, nem Isten teremti a csodát, hanem az emberek szíve. Minden, amit szeretünk, csodává alakul. Így van tehát, hogy leggyakrabban csoda számunkra az asszony. Jiri Wolker
4. Érdemes megfigyelni, hogy a nő mily mértéktelenül változik térben és időben. Változik a férfi is, de ez a változás inkább alkalmazkodás a nőhöz. A férfit minden korban egyfajta állandó törekvés jellemzi, a nőt viszont más-más. A nő arcát legjobban az irodalom tárja fel. Kérdéses, ábrázolják-e, vagy alkotják a nőt a költők? De ha olyannyira alkotják is, felfogásuknak a valósághoz kell igazodnia. Mondják, a nőkben tükröződik vissza legteljesebben egy-egy korszak. A nők örökösen fiatalok, öröklétig változnak, hogy minél könnyebben illanjanak el a férfikézből, amely amúgy is minduntalan utánuk nyúlik. Jiri Wolker
5. Mi ellenkeznék mélységesebben az asszonyi természettel, mint a nyugodt, tökéletes szerelem? Izgalom kell nekik, a vihartalan boldogságot nem tekintik boldogságnak. Azok a női lelkek, amelyek elég erősek ahhoz, hogy a szerelemben fölleljék a végtelenséget, angyali kivételek és az asszonyok világában ugyanazt jelentik, mint a teremtő lángész a férfiak között. A nagy szerelmi szenvedélyek éppúgy ritkaságszámba mennek, mint a mûremekek. Ami ezeken kívül létezik, az csupa alkalmi egyesülés, múló inger, megvetésre méltó, mint minden alacsonyrendû dolog. Honoré de Balzac
6. Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük. Hamvas Béla
7. A világon minden csak a nő jelenvalóságától lesz igazán emberi és szép, de az is lehet, hogy ez a nő bennünk él csak, mint a vágy, vagy mint elképzelés, de a világon nincs sehol. Néha olyan ez (...) mintha a férfi, talán mert nőtől születik, egyszerre férfit is, nőt is hordozna magában. Lehet, hogy aztán ezt a nőt keresi egész életében.
8. A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. (...) Csak ránézni is gyönyörûség. Hát még ha ő tekint szeretve ránk. Semmi se szebb, jobb, édesebb. Testének szépségét felül nem múlhatja a mûvészetnek semmi remeke. - Lelkének édessége földi üdvösségünk. Gárdonyi Géza
9. A költők ritkán beszélnek a szerelemről azon kívül, hogy magával ragadja a szerelmest, és ha szerelemből elárulnak valakit. (...) Nem szólnak ódák a csendben, nyugalomban leélt életekről, ha egy férfi és egy nő elégedetten öregszik meg együtt.
10. Mennyire elfeledkezik minden egyébről az, aki tüzesen, egész lelkéből szeret, s akit viszont szeretnek! Mindenki, aki nem a szeretett nő, mintha haszontalan lény volna a teremtésben. Alexandre Dumas (ifj.)