Ugrás a tartalomra
A legfőbb gyarlóság a büszkeség, ami az érzékelőrendszerünk meghibásodásával keletkezik. A büszkeség vakká tesz bennünket énünk kettősségének valóságára. Elfedi előlünk a gyengeségeinket, és mert félrevezet minket, azt hisszük, jobbak vagyunk, mint valójában. Hatására biztosabbá válunk magunkban, mint kellene, és a gondolkodásunk beszûkül. A büszkeség megnehezíti, hogy sérülékenynek mutatkozzunk azok előtt, akiknek a szeretetére szükségünk van. Megfagyasztja a szívünket, és kegyetlenné tehet minket. Miatta igyekszünk bebizonyítani, hogy jobbak vagyunk a körülöttünk élőknél. Félrevezet minket, azt gondoljuk miatta, hogy mi írjuk az életünk könyvét.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberek valahogy restellik kimutatni a jóságukat, mintha az valami szégyellni való emberi gyengeség lenne. Az emberek erőseknek akarnak látszani, mint akik nem ismerik a kételyt és a megalázónak vélt szánalmat, holott talán éppen az önmagunk iránti kétely és a mások iránti szánalom a legfőbb emberi erő.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
-
Azok a szenvedélyek zsarnokoskodnak rajtunk legerősebben, melyeknek eredetét eltitkoljuk magunk előtt. Azok a leggyöngébb mozgató okaink, melyeknek természete öntudatossá vált bennünk.
Oscar Wilde
-
Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.
Popper Péter
-
Az önmagunk iránti nagylelkûséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.
-
Nagylelkûség többet adni, mint amennyire képesek vagyunk, büszkeség kevesebbet elfogadni, mint amennyire szükségünk van.
Kahlil Gibran
-
Kevesen vannak, akik valamely valódi vagy képzelt jó tulajdonságon felbátorodva ne táplálnák magukban az önelégültség érzését. A hiúság és a büszkeség két különböző dolog, bár e szavakat gyakran felcserélik. Az ember lehet büszke, anélkül hogy hiú lenne.
Jane Austen
-
Az egyszerûség sokak számára nehezen elérhető jellemző. Gyakran büszkék vagyunk arra, akik vagyunk és amit elértünk, és meg akarjuk mutatni másoknak, mennyire fontosak vagyunk. Hogy mennyivel jobbak vagyunk másoknál. Valójában azonban ezeket a késztetéseket a belső bizonytalanság okozza. Magunkon kívül keressük az értéket és az önigazolást, és ezzel elkülönítjük magunkat másoktól. Olyan ez, mint egy magánzárka, tökéletesen elválaszt mindenkitől. Egyedül akkor, és csak akkor tudunk igazán összekapcsolódni másokkal, ha megértjük, hogy nekik is ugyanúgy megvannak a maguk jó és rossz tulajdonságaik, mint nekünk. És csak ez az emberi kapcsolat képes arra, hogy megnyissa a szívünket, és határtalan törődést és szeretetet sugározzon mások felé. Hogy másokat is egyenlőnek tekinthessünk.
-
Úgy egészen pontosan mi is a baj azokkal a mélyen bennünk élő tulajdonságokkal, mint önzés, irigység, káröröm stb., amiket emberi gyarlóságnak is szokás nevezni?
-
Óh, az ember gyarló teremtés, mikor imádkozik vagy vétkezik egyaránt. Minden csak máz rajtunk, mely gyöngeségeket von be. Bûneink nagy része túlhajtott erény, erényeink nagy része magát ki nem nőtt bûn. Játékszerei vagyunk ellenszenveinknek, melyek megvakítanak, és közönyünknek, mely érzéseink lángját oltja ki, hogy a sötétségben szellemünk elaludjék, és szívetlenség által butákká váljunk.
Kemény Zsigmond
-
Talán néha mi magunk sem tudjuk, hogy mi a legjobb nekünk. Vagy a büszkeségünk nem engedi, hogy bevalljuk.
Kemese Fanni