A valódi irodalmi mû, nem is okvetlenül a remekmû, mint egy élőlény: kimeríthetetlen. És szabad.

Kapcsolódó idézetek

1. Lehet, hogy van a regényeknek idejük, hogy eljő az ő idejük, akár többször is, jön-megy egy könyv ideje, s mikor ideje van, s az itt, akkor hangosabban szól, lehet, mindenesetre én azt is gondolom, hogy az irodalmi mûveknek, és nemcsak a remekmûveknek, mindig és akárhol van, lesz egy fölülete, szintje, dimenziója, egy oldala, ami mutatja magát, ami él, ami nézhető. Ami felénk fordul. Változik az idő, változunk benne mi, a mû pedig végtelen. Akár egy élőlény: kimeríthetetlen. Esterházy Péter
2. A jó olvasó nem az írót keresi a mûben, hanem saját magát. S a mûnek, ha valóban mû, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen.
3. A mû, az igazán jó mû mindig önálló életet él, függetlenül szerzőjének sorsától. Benedek Szabolcs
4. Az irodalmi mû nem tükröződése a valóságnak, hanem egy teremtett világ, ami persze az én tapasztalataim által épül meg, ha én írom. Háy János
5. Amilyen tökéletes, a maga nemében felülmúlhatatlan minden igazán nagy mûvészeti alkotás, olyan tökéletes a maga nemében minden élőlény a földön. Venetianer Pál
6. Az a mû, amelyet elolvasnak: él, az a mû, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad. Alexandre Dumas (ifj.)
7. Az irodalmi mû mindig fikció, és nem a valóságos történések mérlegén kell jól szerepelnie, hanem a belső rendszere alapján. Ha jól van megírva valami, akkor annak rám is úgy kell hatnia, mint az olvasóra, meg kell szólítania a saját belső valóságomat. Háy János
8. Olyan legyen a mûremek, mint a természet, amelynek átszellemült tükörképe: ne bírja egészen megmagyarázni a legmélyebb jártú kutatás sem, s mégis az egyszerû néző is érezzen ki belőle valamit, mégpedig jelentékeny valamit. Franz Grillparzer
9. A mû soha nem az adott festőnek vagy szobrásznak a lenyomata, nem is magában az emberben jön létre, hanem az ember és az univerzum között, illetve az ember és a mûve között. Mint egy prizma.
10. Egy olvasmány vagy bármely más mûvészi alkotás igazi gazdagságát éppen az értelmezhetőség szabadsága jelenti, ami független az alkotói szándéktól. Bodor Ádám