A modern fizika csúcspontjainak megértése a hegymászáshoz hasonlítható. Amikor magasra érünk, ritkább lesz a levegő, hozzá kell szoknunk, ez az akklimatizáció. Így vagyunk a fizikával is, mert egyre feljebb haladva az ismeretekben egyre kevésbé tudjuk használni szokásos fogalmainkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az öregkor hasonlít a hegymászáshoz. Minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezebben kapsz levegőt. De sokkal jobban átlátod a dolgokat. Ingmar Bergman
2. A hegymászás lépten-nyomon magaddal szembesít. Lehet, hogy beszélni már nem tudok odafönn, de bőven van alkalmam gondolkodni. A csúcson a szó szoros értelmében más perspektívák közé kerülök. Lenézve látom az életemet. Ami valóban fontos, az kiemelkedik, ami lényegtelen, az nem is látszik. Ezt a fajta tudást és látásmódot aztán haza lehet hozni.
3. Amikor felérünk egy hegyre, nem a célt találjuk meg, hanem újabb csúcsokat. Mindig vannak újabb csúcsok.
4. A klasszikus fizika fogalomrendszere a valóság azon tartományának leírására alakult ki, amelyet az embernek nap mint nap kezelnie kell; ha a kezelendő sebesség túl nagy, vagy a kezelendő méretek túl kicsik, ez a fogalomrendszer már nem mûködik zökkenőmentesen. Mindkét esetben olyan dolgokhoz akarunk természetes fogalmainkkal hozzányúlni, amelyekre természetes fogalmaink nem alkalmazhatók. (...) A valóság sokrétûbb, mint az ember által belakott tartománya, és emiatt ismereteink bővülésével számítanunk kell rá, hogy egyre több új területen kényszerülünk fogalomrendszerûnk átalakítására éppúgy, mint szemléleti kompromisszumokra az új jelenségek értelmezésében.
5. A hegyek megváltoztatják az időjárást, a fényt, a hegyek támpontok, és közelebb vannak az éghez, mint mi. Jón Kalman Stefánsson
6. A hegymászás nem csupán fizikai teljesítmény, hanem lelki élmény is, egy olyan tapasztalat, amely által rengeteget lehet fejlődni, és amit később a hétköznapokban is kamatoztatni tudunk. Saját magunkról is sokat tanulunk, hiszen elkerülhetetlenül a valódi önmagunkkal fogunk szembesülni. A hegyekben minden letisztul, minden egyértelmû.
7. Minél feljebb hágunk a hegyre, annál jobban fel kell öltözni. De mint emberek, teljesen levetkőzünk egymás előtt, mire felérünk a csúcsra. Ha máshol nem, de ott fent a magasban mindenki csak önmaga tud lenni. A Földön akkora emberek járnak, hogy az ember nem lát tőlük. Ha ott vagyok a sziklafal oldalában, akkorának érzem magam, mint egy porszem. Ha jön egy vihar, még akkorának sem. Ez a valós méretünk.
8. Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre. Paulo Coelho
9. Az élet olyan, mint a hegymászás, a mely czéltalan erőlködés lenne, ha a nehezen elért ormon tisztúlt levegőben nem várna reánk a tágult perspectiva fölemelő, pompás képe. Élet az ilyen élet?...
10. A távolság teljesen mást jelent, ha az ember gyalog vág neki a világnak. Az egy kilométer hosszú lesz, a kettő szó szerint tekintélyes, a tíz óriási, az 50 pedig már az elképzelhetetlen határát súrolja. Rájövünk, hogy a világ tágasságát csak a túrázók kis közössége ismeri. A bolygólépték a mi kis titkunk. Az élet is takarosan egyszerûvé csupaszodik. Az idő elveszíti minden jelentőségét. Ha besötétedik, az ember lefekszik, ha megint kivilágosodik, felkel, minden más csak a kettő közti átmenet. Csodálatos. Bill Bryson