A motorozás összefügg a propriocepcióval: a gép folyamatosan követi a pilóta mozgását és testtartását, aminek következtében ember és motor valósággal eggyé olvad. Megbonthatatlan egységgé válnak, éppen úgy, mint amikor lovagol az ember. Egy autó sosem képes ennyire az ember részévé válni.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor olyasmit csinálunk, ami nagyon szorosan kötődik valamely rutinunkhoz, akkor robotpilóta üzemmódban mûködünk. Amikor robotpilótán vagyunk, olyan, mintha alva járnánk. Nem érzékeljük a környezetünket, nem vagyunk tudatában annak, mit csinálunk, és gyakran minden mást kizárva a gondolatainkba merülünk. Amikor azonban valami szokatlant teszünk, felébredünk, és a testünk ösztönösen éberré válik - valami új történik! Érzékszerveink kiélesednek, a tapasztalataink pedig világosabbak, emlékezetesebbek lesznek. Nem arról van szó, hogy az élményt pozitívabbá tesszük - bár gyakran kellemesebbnek érezhetjük -, hanem arról, hogy hajlandóak vagyunk kilépni a komfortzónánkból, és valami mást csinálni.
2. Testünk és lelkünk úgy viszonyul egymáshoz, mint az autó a vezetőjéhez. Sose feledkezzünk meg arról, hogy mi vagyunk az irányítók, nem a kocsi! Ne azonosítsuk magunkat a jármûvel! Brian Weiss
3. Egy gépet lehetséges oly módon beprogramozni egy rutinfeladatra, hogy a gép még a legnyilvánvalóbb tényeket se tudja arról, amit csinál; az emberi öntudatnak azonban a legelválaszthatatlanabb sajátossága, hogy észrevesz bizonyos tényeket az emberi cselekedetek során. Douglas Richard Hofstadter
4. A motorbiciklijére görnyedő ember csak a száguldás jelenidejûségére képes figyelni. A kormányt szorítva a múlttól-jövőtől elvágott időtöredékbe kapaszkodik, és egyszerûen kiszakad az idő folytonosságából. Nem érzékeli a mulandóságot, eksztázisba kerül. (...) Egyfajta tudatvesztéssel száguldasz: füled mellett süvít a szél, s te közben mit sem tudsz a korodról, a feleségedről, a gyerekeidről, a gondjaidról. És mondom, mindarról, ami rád vár a jövőben. Következésképpen eltûnnek életedből a kétségek, a napi félelmek. A félelem forrása ugyanis a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója. Nógrádi Gergely
5. Az ember, miközben valamiről határoz, nem tekintget hátrafelé. Magával ragadja a döntés sodra, csak előre lát. Mindenki tudja, hogy miközben a fejét töri, milyen autót vegyen, nem a motivációit, hanem a kocsikat kell mérlegelnie. Ron Aharoni
6. Vezetés közben nem szabad félni, a sebességet azonban tisztelni kell. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, kirepülünk a pályáról. Nem túl kellemes érzés, ha nem tudod irányítani az autódat. Sebastian Vettel
7. Ásás közben az ember ásóvá lesz. Az ember képes mindennek az alakját felvenni, amit vezet. Egy bicikliét, egy kocsiét, egy kamionét, egy repülőét, még egy ásóét is. Egy országét is. A ló nem képes erre. Nem is törekszik. Ha ül rajta valaki, ő úgy viselkedik, mint egy ló, és továbbra sem veszi figyelembe, hogy a két oldalán lelóg valakinek a lába. Simán nekimegy az oldalával mindennek. Kollár-Klemencz László
8. Az emberek nem készülékek. Egy gépben az a tény, hogy bármely pillanatban kihajítható, nem tudatosul, és ettől az még pontosan ugyanúgy mûködik, mint az a gép, amelynek az idők végezetéig bérelt helye van a gyárban. Az emberek magatartására viszont nagyon is hatással van az, ha tudatosul bennük a kiszolgáltatottságuk. Joris Luyendijk
9. Ha valamihez vagy valakihez kötődsz, akkor elhiszed, hogy ez a tárgy vagy személy tehet téged teljessé. A kötődéseink tartanak minket életben. Ezek adnak erőt, hogy megtartsuk, amink van, vagy hogy elérjük kitûzött céljainkat. De az is előfordulhat, hogy parkolópályára állítanak, meggátolják, hogy továbblépjünk. Tonya Hurley
10. Kezdetben az ember nem veszi észre, hogy valaki másnak az alávetettjévé válik. Találkozik valakivel, és egy lesz vele, összeolvad az ízlésük és a személyiségük, mígnem azt érzi, hogy együtt legyőzhetetlenek. Kezdi kerülni a nézeteltéréseket, s közben a személyisége lassacskán feloldódik abban a törekvésben, hogy a másik kedvében járjon. Elvész a másikban.