A nagy sivatag egyetlen fûszál szerelméért eped, de ez fejét rázza, kacag és elmenekül.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki szerelmes, az a föld fölött lebeg, elveszti az eszét, és időnként pokolian szenved. Nora Roberts
2. A kicsiny fûszál alig érzi a dühöngő vihar erejét - de őt lepi el legelőször az ár, s őróla múlik el legutoljára. Móricz Zsigmond
3. Csodálatos, az ember hő kebellel Eseng epedve szerelem után, S csak kínt arat. Madách Imre
4. A szerelem csodás dolog, de felkavar, és az ember szinte kifordul önmagából.
5. Ha érzel valaki iránt valamit, akkor (...) egyetlen csóktól megtorpannak röptükben a madarak. Matt Haig
6. Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tûnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok. Virginia Woolf
7. Amikor sóhajtasz, elveszítesz egy parányi örömöt.
8. Az ember sündörög, eped, marad, s csapdába csalják észrevétlen; öröme nő, aztán keserû lében fürdik. Johann Wolfgang von Goethe
9. S míg libeg búsan, szerelemben, Én kikacagom kósza árnyad, Felé fúvok: menj, elbocsátlak. Ady Endre
10. A szerelmet csak egy hajszál választja el a gyûlölettől. A szerelem felszabadítja a lelket, de néha egyúttal meg is fojtja. Én egy kötélen próbáltam egyensúlyozni a kettő között, nagyjából egy elefánt kecsességével. A fejem a gyûlölet felé húzott, a szívem a szerelem felé. Ingatag út volt, és néha el is estem. Olykor elég sokáig tartott, mire újra fel tudtam állni, de soha nem túl sokáig. Cecelia Ahern