A reklám egyaránt lehetne a sajtó szemérmes, fantáziában gazdag vagy kihívó területe. Felkutathatná a kreativitás és a képzelet, az ismeretterjesztés és a riport, az irónia és a kihívás ezernyi lehetőségét. Bármely tárgyról nyújthatna információt, szolgálhatná az emberiség nagy ügyeit, megismertethetné a világot új mûvészekkel, népszerûsíthetne felfedezéseket, oktathatna, hasznos lehetne és haladó. Ehelyett micsoda zagyvalék!

Kapcsolódó idézetek

1. A tudományok ugyanolyan sokszínûek, mint a sport. A sportról szóló írások általában nehezen tudnak túllépni a semmitmondó általánosságokon - dicsérik az emberi versenyszellemet és így tovább. Érdekesebb, ha egy adott sport sajátosságairól írunk; még vonzóbbak a különösen izgalmas mérkőzésekről szóló beszámolók és a kulcsszereplők személyiségének bemutatása. Ugyanez a helyzet a tudományok területén. Minden egyes tudományágnak megvannak a saját, jellemző módszerei és hagyományai. Mégis leginkább a lenyûgöző egyéni felfedezések vagy felismerések keltik fel az érdeklődésünket. Martin Rees
2. A reklám tolakodó, zajos, nyers, indiszkrét, mivel a nagyközönség nem reagál a méltóságteljes célzásokra. A nagyközönség rossz ízlése az, ami arra készteti a hirdetőket, hogy rossz ízlésû kampányokat futtassanak. Ludwig von Mises
3. A hatáskeltés olyan tudomány, amit csak mûvészi intuícióval lehet jól csinálni. A reklám: alkalmazott mûvészet. Ma már (sajnos) egyre inkább tudomány. Minél inkább lesz tudomány, annál nagyobb mûvészet lesz elkerülni a tudományos kliséket. És minél kevésbé lesz mûvészet, annál nagyobb tudomány lesz visszacsempészni a mûvészi eszközöket. Sas István
4. A reklám olyan, mint a madarász csalogató füttyögetése. Addig dicsérgeti a gyönyört - amelyhez úgy juthatunk, ha vásárolunk, mint a boldog idióták -, amíg végül elveszi tőle a kedvünket. A közönség gürcöl, nem győz takarékoskodni, hogy kijöjjön a hónap végéig, retteg az elbocsátásoktól, a munkanélküliségtől, az AIDS-től, a drogtól, napról napra világosabban látja, hogy soha nem fog tudni úgy élni, mint azok ott a reklámfilmeken. És ez idővel elkeseríti. Azután megérti, hogy a reklám, amelynek feladata az volna, hogy eladjon, valójában őt vásárolja meg. A reklámipar felpiszkálja a vágyait, palira veszi őt, győzködi, hogy szüksége van különféle tárgyakra, és végül rossz lelkiismeretet kelt benne. Oliviero Toscani
5. A propaganda abban különbözik a reklámozástól, hogy a reklám maximum arra képes, hogy rávegyen valakit először kipróbálni egy terméket - ha a termék minősége nem elégíti ki a szükségleteidet vagy az elvárásaidat, akkor egyszerûen nem fogod újra megvenni azt. A propaganda azonban egészen más. A reklámozás a választásra és az önérdekre apellál; a propaganda arra használja a retorikát, hogy erkölcsileg igazolja a választás és az önérdek hiányát. A reklámozás csak egy egyszeri keresletet tud stimulálni; a propaganda permanensen elnyomja a racionalitást. A reklámozás általában a következményekből kiinduló érvelést alkalmazza (jobban fogsz járni); a propaganda mindig erkölcsi érvelést alkalmaz (gonosz vagy, ha kételkedsz). Stefan Molyneux
6. A reklámnak a termék lényegét kell megfogalmaznia egy tömör üzenetben. Persze pocsék terméknek hiába a nagy reklámkampány - úgyis hamar kiderül a turpisság. Átlagos termékeknél azonban fontos a pozitívumok kiemelése.
7. Ha a reklám nem lenne ilyen kedvelt a gyermekek körében, nem is gyakorolhatna rájuk ilyen nagy hatást. Ezért az a feladatunk, hogy felfedjük a reklám csábító stratégiáit, más szóval fellebbentsük róla a titokzatosság fátylát, amikor el akar kápráztatni bennünket. Gyermekeink beleszülettek fogyasztói társadalmunkba. Ha ezen már nem is tudnak változtatni, legalább kapják meg a lehetőséget, hogy öntudatos fogyasztókká váljanak.
8. A reklám a szeretet ellentéte. Mindent ígér, de nem nyújt semmit. A reklám a fogyasztás vallásának katekizmusa, bárgyú képi világa, hitvallása. Úgy árusítja nekünk a boldogságot, ahogy az egyház hajdan a búcsúcédulákat, kirobbantva ezzel a reformációt. Hamis ígéretekkel, akár az ámenekkel megtûzdelt versfüzérekben. Oliviero Toscani
9. A felesleges, sőt káros holmik termelése manapság már olyan aggasztó méreteket öltött, hogy csaknem vele azonos léptékû reklámiparra van szükség ahhoz, hogy az embereket rábeszéljék, vegyék, egyék és használják (el) mindezt a - valójában semmire való - sok szart. A reklámoknak ez a fajtája helyenként ugyanolyan mérgező szemét a szellem számára, mint ami a földnek a dioxin, a plutónium, és más ezekhez hasonló - vagyis az emberi kultúra anyagcseréjének legundorítóbb - ürüléke. A média feladata pedig éppen abban áll, hogy mindezt a szemetet - jó pénzért! - két kézzel szórja. Werner Pieper
10. A nagy ötletek a tudatalattiból merülnek fel. Ez igaz a mûvészetre, a tudományra, de a reklámra is. Csakhogy a tudatalattinak tájékozottnak kell lennie, máskülönben az ötleted esetleg célt téveszt. David Ogilvy