A sok - egyszerûsítve belvárosi értelmiségi - nő között egy trónszék-szerû fotelban egy szál árván ül a szétázott arcú, vöröslő orrú hajléktalan asszony, jelképe a város összes hajléktalanjának, felkiáltójel a lelkiismeretnek. És a jele annak is, hogy egyenrangúság nincs. És megoldás sincs.

Kapcsolódó idézetek

1. Mennyi ember! Szakadatlanul özönlő, megszámlálhatatlan ember! S valamennyi olyan... olyan... mi is a megfelelő kifejezés erre... olyan szürke. Olyan egyformák, olyan rettenetesen egyformák. S amelyik éppen nem birkára hasonlít, annak meg nyúlpofája van (...). Egyik fecseg és fontoskodik, mások meg, a nehézkes, középkorú férfiak, morognak. Még a karcsú, ovális arcú, piros szájú lányok is lehangolóan egyformák. Agatha Christie
2. Nem mintha a nők maguk tisztátalanok volnának. A nő, mint ideál rohasztja a lelket. Aleister Crowley
3. Különösek az ilyen emberek, furcsán gondolkoznak. Tudni sem akarják, ki az, akivel beszélnek, vagy mit gondol az. (...) Számukra minden asztal asztal, akár diófafurníros, akár gyalulatlan fenyő. Mit számít az, hogy négyszögû-e vagy kerek; fontos, hogy lapja legyen meg négy lába. Alighanem rám is így néz, a nevem nem is érdekli. Látja, nő vagyok, van csípőm, mellem, lábam és ez éppen elég neki: egy nő a sok közül.
4. A férfiak nem érthetik annyira a nyomorúság minden szörnyûségét, mint a nők. Egy koldusszegény nő a legszerencsétlenebb lény. Anton Pavlovics Csehov
5. Az erős középvállalkozótól a szegényes, többgyermekes családanyán át, az egyetemi végzettségûtől az egyszerûbbnek vélt kétkeziig, mindenki egy láncszem az otthontalanok táborában.
6. Egy nő mindig kiszolgáltatottabb, meg védtelenebb, meg ügyetlenebb, és éppen ezért minden társadalmi rétegben egy kicsit proletár.
7. A nők hajszálvékony kötélen egyensúlyoznak. Prûd! Ribanc! Hárpia! Lábtörlő! A külvilág felé történő önmeghatározásunk állandó kötéltánc. Kimerítő meló. De a nők egy része olykor kap némi egérutat: egy jó kifogást, egy jó ürügyet arra, hogy őszintén elmondja, ami a szívét nyomja, hogy megbocsásson akkor is, ha tudja, hogy nem kéne (...), anélkül, hogy rásütnék a skarlát betût. Emma Chase
8. Az egyenjogúságot hiábavalóan keressük a lábak között. Hiába erőltetik a férfiasodó nők, és a nőiesedő férfiak kificamodott öltözködésükkel, a valamikori gyengébb nem pedig hiába erőlteti fiús hajviselettel, férfiaktól eltanult dohányozhatnékjával, trágárkodásaival. A nő, a génjeibe rótt hirtelen hangulatváltozásoknak köszönhetően, már nem az egyenjogúságért küzd, hanem az uralkodásért, és ilyenkor visszaveszi ősi fegyvereit, nemiségét fitogtatja, a meztelenkedés divatjának hódol, amíg van mit mutatnia, vagy hervadó bájainak idején a sejtetést mûveli, szolgai férfiasságra idomítva ellenfeleit. A felülkerekedés vágya hajtja az ágyban is, uralkodni akar a tétlenségre ítélt férfi fölött. Az odaadó nő helyébe a szeszélyes nő lép és egyre inkább csupa kapkodás az élet. Tar Károly
9. A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember. Sharon Creech
10. Vessenek meg, ítéljenek el, én nem akarok egyenjogú lenni, legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan azt manapság elképzelik és ahogyan annak idején a szüfrazsettek kitalálták. (...) Annak, akit kiválasztottam, akivel kölcsönösen kiválasztottuk egymást, akivel szövetkeztünk, legyek megfelelő partnere, segítsem mindenben. Úgy egészítsük ki egymást, hogy így alkossunk egyet. Ha egy nő nem elég egyenjogú azáltal, hogy kiszolgál, hogy együtt él, hogy szeret, intéz, csinál, nevel, szervez, tehát hogy a hátán viszi a családot, akkor felejtsük el, hogy van férfi és nő. Kudlik Júlia