A sors - ha az időbeliség álarcosbáljaként szemléljük - maga is ragozható, ám letépve róla a maszkokat, éppoly ridegnek és kopárnak mutatkozik, akár egy sírfelirat.

Kapcsolódó idézetek

1. Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.
2. Kiszámíthatatlan a jövő. A sors elfújja a reményeket, a vágyakat. Az életünk olyan, mint egy forgószínpad, más szereplőkkel népesül be és a játék folyik tovább!
3. A sors olyan, mint a túl vastag kabát, amelyet le lehet venni, mielőtt rád melegedne. David Schalko
4. Veszélyes, ha beszippantja az embert egy idegen sors. Elveszítheti saját magát.
5. Milyen jó is lenne, ha a sorsunk olyan egyenes volna, akár egy bambuszbot... láthatnánk, kinek a kezében van a másik vége. De a sors olyan, akár egy piros fonal. (...) Néha képes összegubancolódni, ezért nem tudjuk úgy szőni sorsunkat, ahogyan azt szeretnénk. Néha pedig el is tud szakadni.
6. A sors, a kegyetlen sors egy ideig becézi az embert, fényhez, ifjúsághoz, szerelemhez juttatja, aztán egyszer csak hóhérfogással kapja el az ember torkát, s úgy végez velünk, mint a józan, filléreket számontartó gazdasszony egy csirkével...
7. Az idő végül elveszi az anyagot, magával vonszolja, és gyûrött álarcaink sárosra taposva sorakoznak (...) az otthoni parkettán. Elkopunk mi is, ünneplő kísérői a múlásnak, ennek a lassú szárnyú, báltermi függönynek. Hartay Csaba
8. Utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő, Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő. Quimby
9. A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág. Rejtő Jenő
10. Ha az ember utánapillant a napoknak, egybeolvadva látszanak, mint a sorban járó távolodó emberek. Pedig egyenkint külön-külön mentek el előttünk, és mindegyiknek megvolt a maga arca. Tormay Cécile