Ugrás a tartalomra
A sors - hívjuk akárminek - úgy látszik, örömét leli a nagyság megteremtésében és romba döntésében. Beethoven megsüketült. A mi mértékeinkkel ez gonosz tréfa, egy rosszindulatú, ütődött mutatványos produkciója.
Kapcsolódó idézetek
-
A zene (...) szinte kínálja magát arra, hogy egy idegen világbeli emberi lét szimbólumát lássuk benne. A csend nemlétéből emelkedik föl, és - miután belerajzolta fénylő íveit és arabeszkjeit az univerzum sötétségébe - visszamerül újra a nemlétbe, a csendbe. Rezignáltan vagy kétségbeesve, egy sóhajjal, hangosan ujjongva vagy keserûen protestálva.
Hankiss Elemér
-
Lehetünk süketek, mégis értékelhetünk egy festményt. Lehetünk vakok, de élvezhetjük a muzsikát. Hangversenyen néha, hogy jobban halljunk, lehunyjuk a szemünket. A mûvészek által mesterségesen újjáteremtett élet valamiképpen specializált formában tér vissza hozzánk: egyszerre csak egy érzékünkre hat.
Jean-Louis Barrault
-
Ez a történetmesélők sorsa. A groteszk dolgok rajtunk folynak keresztül. Mi vagyunk, akik azt kiáltják, "Nézzétek!", miközben mindenki más csak az ujjai között kukucskál, mert nem tudnak közvetlenül szembenézni a sötétséggel. Pontosan kifejezzük, amiről más csak makogni tud. Nevet adunk az elképzelhetetlennek.
R. F. Kuang
-
Az emberek nem azért találnak egymásra, mert ez épp így alakult, hanem mert egymásra vannak hangolva. Mint ahogy van konszonánsz és disszonánsz - amikor két hang vagy szépen hangzik együtt, vagy sehogy sem illenek össze. És ezzel nincs mit tenni. Nevezhetjük mondjuk sorsnak.
Simun Vrocsek
-
Oly esetekért, amelyek számításaink ellenére történnek, a sorsot szoktuk kárhoztatni.
Thuküdidész
-
A sors olykor tervének eszközéül jelöl ki, saját kegyetlensége cinkosává tesz bennünket anélkül, hogy észrevennénk.
-
Ha nem irányítjuk a sorsot egy magasabb rendû érték felé, ha a véletlen az úr, sötétségben tapogatózunk, a vak szörnyû szabadságát mondhatjuk a magunkénak.
Albert Camus
-
Azt hisszük, a sors gonosz, megkeserít, rabbá tesz, ezért határtalan türelmetlenséggel szidjuk, átkozzuk, pedig a mester tudja, mit csinál. Nem tûrést, szenvedést, megalázkodást kíván, (...) hanem hogy megmaradjunk embernek, acélosan, hajthatatlanul.
Lakatos Menyhért
-
Az ember olyan lény, aki mindenben értelmet keres, de szerencsétlenségére egy értelem nélküli világba vetette a sors.
Irvin David Yalom
-
Ha fantáziával és lelkesedéssel éljük az életünket, Isten is velünk játszik, hogy lássa, mi lesz a következő lépésünk. Számos esetben hajlandó szemet hunyni bizonyos dolgok felett, ha egyébként jól szórakozik butaságainkon. (...) Ez a magyarázat arra, miért van annyi idiótának szerencséje az életben.
Dean Ray Koontz