A sorsom ellen, Mely bajba ránt minduntalan, Gyenge vagyok és tehetetlen.

Kapcsolódó idézetek

1. Szerénység, alázat: elkerültek az erények. Fejjel falnak nekirontottam, valahol mindig elrontottam, de a hibáim az enyémek. Károlyi Amy
2. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
3. Nekem az lett a sorsom, Soha ne adjam fel. Mit mások könnyen megkapnak, Azért harcolnom kell, De már nem leszek más, Mert csak így vagyok én. Most kérlek, állj mellém!
4. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szivem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messze ûző álmok. Ady Endre
5. Fáj néha minden, fáj néha az egész életem, fáj, hogy az élet véges, Fáj, hogy sosem, sosem végtelen.
6. Fáradt vagyok. Belefáradtam a próbálkozásba. Belefáradtam a falakba. Belefáradtam a hazugságokba. A félelembe. A halálba. Olyan fáradt vagyok.
7. Átkoznám a sorsom, De nincs benne nyereség; Ráadásul gondom Tán nagyobbra nőne még. Mert a sors goromba, S ki őt káromolja, Jobban érzi vesszejét. Fülöp Áron
8. Minden ember gyarló, az őszinteség rég kihalt, Miattatok feladnám, de az ösztönöm is élni hajt, A gyávaságom vezérelt, de nem számolhat le velem, Elvesztem a reményt, mégis adj okot, hogy ne tegyem. Children of Distance
9. Huzatban aszalódik az arcom kire hárítsam saját kudarcom nincs erő mi bukásom felülmúlja vereségemnek vagyok féktelen tanúja. Sziveri János
10. Nem tud elülni a szívem. Arcod látása nélkül egyre küzdök keserves, meddő, parttalan vízen. Rabindranath Tagore