A sötét életemen szaladt át a fény, Lehettél volna gyémánt, de maradtál csak szén.

Kapcsolódó idézetek

1. Te megmaradtál életem díszletei mögött valakinek, elveszett kincsnek, csöndesen elmaradt utazásnak, szemrehányó, kis elmúlásnak. Szabó Lőrinc
2. Arany-ezüst voltam, Gyémánt lenni vágytam, Nem olvadni, csak elégni Narancsfényû lángban. Kiss Judit Ágnes
3. A múlt sötét árnyékát féltem... S a jövő fényébe kiléptem. Fénytől majdnem szenesre megégve... Gyorsan húzódtam vissza... a sötétbe. Pálnagy László
4. Te voltál az életem, de én csak egy fejezet vagyok a tiédben.
5. Egyedül állok a sötétben Nem látok több fényt Az életet kellett volna megkeresnem Csak sebeket kaptam, nem reményt.
6. Az élet is csak olyan, mint egy kémény. Néha át kell verekedned magad a sötéten, hogy aztán meglásd a fényt. Matt Haig
7. Angyal zenéje, gyertyafény - kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó meleg simogatást. Áprily Lajos
8. Mielőtt megismertelek, (...) az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek. Stephenie Meyer
9. Fura az élet, bár gyakran elvesz, jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz. Csillogó gyémántod köddé fakul, majd öledbe hullik váratlanul. Vörös István (zenész)
10. Szemem lehunyva. Gyertyám is tövig égett. Látok: sötétet. Buda Ferenc