Fura az élet, bár gyakran elvesz, jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz. Csillogó gyémántod köddé fakul, majd öledbe hullik váratlanul.

Kapcsolódó idézetek

1. Milyen furcsa az élet (...), néha összesûríti a legsötétebb és a legragyogóbb pillanatokat! Egyszerre ad és elvesz.
2. Kezdetkor mindnyájunk élete egy-egy nyers drágakő. (...) Lényünk, tetteink folyamatosan koptatják, vásítják, homályosítják vagy éppen csiszolják, karátosítják azt. (...) Végül majd az egész gyémánt szép lesz. Vavyan Fable
3. Elfelejtheti valaki szerelmét, el bosszúját, elvesztett gazdagságát; de múzsáját soha! Visszatér az hozzá, akárhányszor elûzi s gyönyörökkel árasztja el szívét. Jókai Mór
4. Az élet megajándékoz néha egy-egy reményteli pillanattal, de kegyetlenül vissza is veszi, amit adott. Robert Lawson
5. Furcsa dolog az élet. Ha nem vagy hajlandó elfogadni mást, csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt! William Somerset Maugham
6. Hiába nem telik soha az életed! Néha szomorú lesz, de legtöbbször vidám, elámulsz majd sok-sok ajándékon, csodán. Matt Haig
7. A gyémánt már csak olyan, hogy ad is, vesz is: reményt ad, de elveszi a józan észt. Leslie L. Lawrence
8. Ha soká élsz a gyönyöröknek, nehezen fogsz megválni tőlük. Tudd, halálod úgyis utolér. Gyönyört csak balga hisz öröknek.
9. Milyen furcsa tud lenni az élet! Emberek bukkannak fel benne, azután kilépnek belőle, néha kedvesen, néha kegyetlenül, de az elvesztésük mindig fájdalmat okoz.
10. Az élet néha váratlan fordulatot tesz.