A "személyiség szabad kibontakozásának" eszméje nagyszerûnek tûnik mindaddig, amíg nem találkozunk olyan egyénekkel, akiknek személyük szabadon bontakozott ki.

Kapcsolódó idézetek

1. Sok emberből (...) egyszerûen hiányzik a függetlenség, a szabad vélemény, az önálló állásfoglalás utáni vágy - röviden szólva, az ilyen embernek nincs egyénisége. Akinek van, az vagy össze tudja egyeztetni a társadalom összegyéniségével, vagy nem. Ha igen, akkor önként alkalmazkodik, tehát lehet szabad. Ha nem, akkor kényszerûen alkalmazkodik, vagy fellázad. Benedek István
2. Néha csábító a szabadság illúziója. Amíg rá nem jössz, hogy a valódi szabadság belülről jön. Turóczi Ildikó
3. Vajon az ember személyiségének mekkora részét teszi ki az, amit a többiek elképzelnek róla? (...) Gondolj csak bele: egyikünk sem látja ugyanazt a személyt ugyanúgy. Mi is részesévé válunk az egyenletnek. Tehát az egyén soha nem egy önálló valami.
4. Furcsa, hogy hiába ismerünk valakit jól, mégsem tudunk róla mindent. Az ember azt hinné, egyszer az is bekövetkezik. Lauren Oliver
5. Ha az ember szabadnak gondolja magát, akkor szabad. És ha az ember úgy érzi, gúzsba kötötték, akkor gúzsba kötötték. Ez a mondás igaz, "a gondolkodás teszi igazzá".
6. Egy ember valódi személyiségét nehéz kiismerni. Néha még magának az illetőnek is. (...) Legtöbbünknek idővel felszáll a köd, mások számára azonban maradnak megválaszolatlan kérdések.
7. Az ember hite mindaddig magánügy, amíg nem akadályozza vele mások szabadságát. Arthur Charles Clarke
8. Megvallom, szerény véleményem szerint egyáltalában nem dicséretes dolog mindent elbeszélni, még ha személytelen formában tesszük is. De mivel a gondolat dermedt és béna, amíg a beszélő igazi kapcsolatot nem talál hallgatóival, megbocsátható, ha azt képzeli, hogy egy megértő, együttérző, ha nem is egészen bizalmas jó barát figyel a szavára. Így fölenged az ösztönös tartózkodás, az ember elmond egyet-mást arról, ami körülötte, és arról is, ami benne van, anélkül, hogy legbensőbb énjéről letépné a fátylat. Ilyen értelemben és ilyen határok között, azt hiszem, jogos az önéletrajz is, és nem sértjük vele sem a magunk, sem az olvasó érzéseit. Nathaniel Hawthorne
9. Azért érezzük azt, hogy van szabad akaratunk, mert nem vesszük figyelembe, hogy amíg az akarat maga meg nem jelenik, fogalmunk sincs, mit akarunk tenni. Sam Harris
10. Az ember addig nem érthet meg igazán egy másik személyt, amíg nem képes mindent az ő nézőpontjából szemlélni, amíg bele nem bújik a másik bőrébe, és nem viseli azt egy darabig. Harper Lee