A szenvedés történetére ez nagyon jellemző: ha nem a felső osztályt érinti, akkor észre sem veszik. (...) A gazdagok mindig is megmenekültek a katasztrófák elől. A világ mindig is igazságtalan volt.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig a gazdagok győznek. Ha a történelemnek van egyáltalán tanulsága, akkor az mindenképpen jól illusztrálja, hogy miközben egyes vagyonok eltûnnek és dinasztiák kihalnak, a szupergazdagok nemcsak abban ügyesek, hogy a gazdasági és politikai hatalmukat megőrzik, hanem még a jó hírüket is tisztára mossák. Nem számít, hogy miképpen szerezték a pénzt, olyan imázst teremtettek maguknak, amely a megérdemeltnél kedvezőbb képet őriz meg róluk. John Kampfner
2. A szegények mindig rosszabbat kapnak a pénzükért, mint a gazdagok. P. D. James
3. A világ mindig a pusztulás küszöbén áll. És valahogy mindig megússzuk. Talán mindig mindenki megússza. Harlan Coben
4. Nem tudom (...), tulajdonképpen mit vársz az emberektől? Fordítsanak hátat az életnek csak azért, mert a világon annyi a baj? Ingyen sose adtak semmit. Azért, ami valóban szép és jó az életben, mindig meg kell szenvedni. Dymphna Cusack
5. Az élet igazságtalan, és nincs egyenlőség az emberek között. Egyesek szépek, mások csúnyák, egyesek jó családba születnek, mások szegények, egyesek fényes sikert érnek el, mások ismeretlenek maradnak, egyesek okosak, mások ostobák... Egész egyszerûen ilyen az élet. Emmanuel Carrere
6. Ilyen igazságosan bánik a világ az emberrel! (...) Semmit sem ítél meg olyan keményen, mint a szegénységet: a szavával pedig semmit sem ítél el olyan szigorúan, mint hogy ha gazdagságra törekszik valaki! Charles Dickens
7. A szenvedés mindig értelmetlen. Nincs olyan szenvedés, pláne nem történelem okozta, amelyikre azt lehet mondani: értelme volt, mert... Fahidi Éva
8. Minden ember - tartozzék bár a nyomorúságban sínylődő, durva és ápolatlan szegények közé, vagy az egyhangúan hûvös, unalmasan ápolt előkelők magasabb köreihez - életében legalább egyszer okvetlenül találkozik valamely mindaddig nem tapasztalt jelenséggel, s ez - ha csak egyetlenegyszer is - olyan érzést kelt benne, amely teljességgel különbözik életének minden addigi, s minden későbbi érzésétől. A szomorúságok és bajok közepette, amelyekből életünk szövődik, legalább egyszer felragyog valami boldogító öröm. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
9. Az mindig sürgős, hogy boldogok legyünk (...), mert amikor valaki már sokat szenvedett, nagyon nehezen hisz a boldogságban. Alexandre Dumas
10. A szegény, elnyomott ember mindig rokonszenvez azzal, akit szintén elnyomottnak gondol. A gazdaggal akkor sem rokonszenvez, ha baj éri és rászorulna szeretetére: úgy kell neki, nem árt, ízlelje meg az is a nyomorúságot! G. Hajnóczy Rózsa