Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

A szerelem (...) olyan mint reggel az árnyék; Mindég kissebb lesz, s végre enyészni szokott. Ámde barátságunk olyan, mint estveli árnyék; Nőttön nő, éltünk mig le nem alkonyodik.

Vitkovics Mihály
🌿 Egyszerűség ⚖️ Igazság
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A barátság olyan, mint az alkony árnyékai, amelyek egyre nőnek, míg a szerelem a hajnal árnyékaihoz hasonlít, amelyek egyre fogynak, s elenyésznek csakhamar.
  2. A szerelem olyan, mint a virág. Ha egyetlen egy hideg éjszakán elfagyott, a másik napon belehal a sebeibe. Jens Peter Jacobsen
  3. A szerelem olyan, tudod, mint a vízen tükröződő nap. Nem tudsz belenézni, be kell árnyékolnod vagy be kell csuknod a szemed. Aztán csukott szemmel csak azt látod, amit látni akarsz.
  4. A szerelem olyan, mintha tüzet raknál egy esős napon. Folyamatosan védelmezni kell, táplálni, gondját viselni, különben elalszik. Guillaume Musso
  5. A szerelem olyan, akár, akár a tenger, Hogy csordultig van telve szerelemmel, Hogy sose fáradt, hogy éjjel is ébren, Hogy amíg álmodsz, az ő szemében Ringunk mi ketten. 30y
  6. A szerelem olyan mint a "szeret, nem szeret-virág", amely szirmát epedve tárja széjjel, ha jön az éjszaka és olyan mint az anemóna, amely egy lehelletre is becsukódik és egyetlen érintésbe is belehal. Knut Hamsun
  7. Ne úgy szeress, szerelmem, mint puha árnyadat, mert az árny tovatûnik az éjjel s hajnalhasadásig nem találkozhatom újra veled, - (...) Úgy szeress inkább, mint egy csodálatos álmot, másik életedet, mi az éjjel jő el, ó nappalaim reménye.
  8. A szerelem átalakul valami mássá, ahogy múlik az idő... szeretet, megbecsülés, tisztelet, meg a jó ég tudja, mi minden lesz belőle... a barátság azonban marad... bármennyi idő telhet el közben, csak mélyül és nem vész el... nem lesz belőle más.
  9. A szerelem olyan, mint a szentjános-bogár: csak a sötétségben ragyogó, az életben meg szürke, lomha és szomorú kis valami.
  10. Olyan a szerelem, mint folyó örvénye: Megtörik azon a csillagoknak fénye, Mig a tövises galyt, őrjöngő fodorja, Magába öleli, szivébe sodorja. Tóth Kálmán
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat