A Teremtő szent tenyeréből amikor elröppentek a levegő madarai, bizonyára mindegyik parancsot kapott, hogy mit csináljon a földi világban. Õk csak ahhoz tartják magukat, és inkább visszatérnek abba a másik világba, semhogy megszegjék az örök parancsot, mely ellen nem lázadt fel soha egyetlen teremtett lény sem, csak a teremtés mind halványabban ragyogó koronája - az ember.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor az ember a halandó földi létbe költözött, szükség lett egy olyan helyre, ahová végigküszködött élete után hazatérhet. Ezért alkotta meg a Jóisten a Paradicsomból a Mennyországot. A madarak egy része ott maradt az angyalokkal, a másik részét pedig az Isten kegyelemből lebocsátotta a Földre, hogy legyenek, akik égi hangokkal enyhítik az ember szenvedéseit, és legyen, ami emlékezteti arra, honnan jött és hová tart. Mi másért lenne minden madárnak szárnya, ha nem azért, hogy a Föld és Menny között repkedjen? Viola Szandra
2. Az ember - az ember, minden létezők koronája, minden látható lény legnemesebbike, az ember, aki valaha a saját képére Istent teremtett, és felruházta azt saját erejével: mert a gyönyörû meztelen emberek haldokoltak, megfojtotta őket saját maguk szőtte köntösük. Századokon és századokon keresztül küszködtek - itt az eredmény. Való ruházatuk tündérinek tûnhet, a kultúra színeiből szőve, áttörve az önmegtagadás gyönyörû cérnájával. Edward Morgan Forster
3. Kezdetben Isten megteremté a mennyet és a földet, legalábbis ezt mondják. Megteremtette az ég madarait, a mező vadjait, és ránézett teremtményeire és látta, hogy ez jó. Azután Isten megteremtette az embert. És azóta nincs megállás a lejtőn. A történet szerint Isten megteremté az embert saját képére, de erre nincs bizonyíték. És végül megteremté a Napot, a Holdat és a csillagokat. És az ember csak bajt csinál. De ha a nap véget ér, az a tény, hogy mi ott vagyunk egymásnak, minden ellentétünk, és más nézeteink ellenére, elég ok arra, hogy tovább higgyünk.
4. A világot, amely egységes és mindent magába foglal, sem isten, sem ember nem alkotta, öröktől fogva volt, van, és örökké lesz, mint az élő tûz, mely lángra lobban mértékre és kialszik mértékre. Hérakleitosz
5. Ez hát az élet! Néhány nap, aztán semmi! Az ember megszületik, felnő, boldog, várakozik, aztán meghal. Isten veled, férfi vagy asszony, soha többé nem térsz vissza a földre! Pedig mindenki magában hordja a végtelenség lázas, megvalósíthatatlan vágyát, mindenki külön mindenség a mindenségben, és mindenki tökéletesen megsemmisül nemsokára, hogy új csíráknak trágyázza a talajt. Növények, állatok, emberek, csillagok, egész világok - mind megelevenednek, aztán meghalnak, hogy átalakuljanak. És soha nem tér vissza ugyanaz a lény, akár féreg, akár ember, akár csillag! Guy de Maupassant
6. Az ember nem arra teremtődött, hogy az istenekkel osztozzon a világegyetemen. Túl aprók vagyunk ahhoz, hogy felfogjuk az ő céljaikat. Mégis, sikerült ellesnünk valamit a titkaikból. Mint a kis férgek, amelyek a sas karmába kapaszkodva úgy hiszik, rájöttek némi igazságra és a repülés mikéntjére. De mi sosem fogunk repülni. Próbálkozunk, el is érünk tán valamelyes sikert, de a bukást nem kerüljük el; s ez mindig is így lesz. Darren Shan
7. Az emberi lény nem a mi akaratunk szerint keletkezik, hanem ugyanannak az organikus, fölmérhetetlen, megjósolhatatlan, irányíthatatlan folyamatnak a részeként jön létre, amely az évszakhoz igazodva kibontogatja a fák leveleit, rügyet fakaszt az ágacskákon, és szövevényes mintázatot növeszt a gyökerekből. Naomi Alderman
8. Isten békességre teremtette az embert, s nem háborúságra, s mindenkinek megadta a maga helyét, hogy éljen, s mit végezzen. Az Úristen tudja, mit csinál. Wass Albert
9. Az élet: mozgás. Mozog maga a Teremtő is szüntelenül. Az embernek is mozognia, alkotnia, küzdenie kell. Minden formában, csakhogy más-más helyen, más-más ütközők között. De egyre világosabb az értelmünk, jobb a szívünk, nemesebb a kezünk. Gárdonyi Géza
10. Az ember hatalmat kapott arra, hogy uralkodjék a természeten - ezt a hatalmat Isten nem vonta vissza. Ez a parancs a természetfölötti uralomra így írható körül: ismerjétek meg a természet törvényeit és használjátok fel; más szavakkal: mûveljétek a tudományt és amit a tudomány kiderített, annak alapján fejlesszétek ki a technikát. A bûneset kapcsán a tudomány és a technika mûvelésére való képességünk megmaradt, de erkölcsileg megromlottunk. Van hatalmunk, de ezzel a hatalommal erkölcstelenül élünk. Ezért reménytelen az emberiség sorsa.