A természet méhében zajló biológiai fejlődés elvezetett az emberiséghez, s az embernek értelme erejével sikerült a természet urává válnia. Erre mértéktelenül büszke volt, és "a teremtés koronájának" nevezte magát; úgy vélte, jogában áll a természetet tetszése szerint kihasználni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember isteni jogon királya az egész természetnek; a földet az ő hasznára borította be növényzettel és népesítette be állatokkal a teremtő; következésképen olyan szervvel kell rendelkeznie, mellyel hasznát veheti mindazoknak az ízes anyagoknak, amelyek alattvalói világában egyáltalán feltalálhatók. Jean Anthelme Brillat-Savarin
2. Az ember fokozatosan vált azzá, ami, lassan alkalmazkodott a természethez, miközben mint egyedüli tudatos lény, maga alá rendelte. Ezért a természet már nem titok előtte, s a körülötte lévő végtelen tér sem ismeretlen, meghódította és leigázta, s eközben hatalmas utat tett meg a féregtől a föld uráig. Mesa Selimovic
3. Az ember hatalmat kapott arra, hogy uralkodjék a természeten - ezt a hatalmat Isten nem vonta vissza. Ez a parancs a természetfölötti uralomra így írható körül: ismerjétek meg a természet törvényeit és használjátok fel; más szavakkal: mûveljétek a tudományt és amit a tudomány kiderített, annak alapján fejlesszétek ki a technikát. A bûneset kapcsán a tudomány és a technika mûvelésére való képességünk megmaradt, de erkölcsileg megromlottunk. Van hatalmunk, de ezzel a hatalommal erkölcstelenül élünk. Ezért reménytelen az emberiség sorsa.
4. A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára. Szent-Györgyi Albert
5. Az ember - az ember, minden létezők koronája, minden látható lény legnemesebbike, az ember, aki valaha a saját képére Istent teremtett, és felruházta azt saját erejével: mert a gyönyörû meztelen emberek haldokoltak, megfojtotta őket saját maguk szőtte köntösük. Századokon és századokon keresztül küszködtek - itt az eredmény. Való ruházatuk tündérinek tûnhet, a kultúra színeiből szőve, áttörve az önmegtagadás gyönyörû cérnájával. Edward Morgan Forster
6. A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyûlöletét, az ember lenézését, és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.
7. A természet lehet olyan nagy "mûvész", amilyen csak akar, alkotásaiban fölülmúlhatja az ember "mûértelmét", de egy dolognak híján van: nem mondható morális értelemben jónak. (...) Ugyanaz a termékeny méh szüli a szépet és rútat, a szeretetreméltót és borzalmast, a fenségest, de egyúttal az aljasat és utálatosat. És egyformán bánik velük, egyformán célszerûen szereli fel, egyformán részvéttelenül pusztítja el. És így jó és rossz, igazságos és igazságtalan között nem tesz különbséget. Friedrich Paulsen
8. A ter­mészet anyai módon úgy intézte, hogy min­den cselekvés, amit a szükségünk miatt ránk parancsolt, egyúttal gyönyörûséges is legyen, és nemcsak az értelmet adta hozzá ösztön­zőül, hanem a vágyat is: igazságtalanság el­ferdíteni a törvényeit. Michel de Montaigne
9. A természet az embert két szuverén úr: a fájdalom és az öröm uralma alá helyezte. Csupán ezek mutathatják meg számunkra, mit tegyünk, s irányítják is azt, amit teszünk. Jeremy Bentham
10. Az ember tehetetlensége csupán áthelyeződött egy másik szférába. Amit nyert a természettel szemben, elvesztette önmagával szemben: környezetén uralkodik, de maga azoknak a társadalmi eszközöknek a hatalmába került, amelyeknek ezt az uralmát köszönheti.