A vadállatok menekülnek, ha veszélyt látnak; ha elfutottak, már gondtalanok: minket a jövendő s a múlt egyaránt kínpadra von.

Kapcsolódó idézetek

1. A sarokba szorított vadállatok dühödten harcolnak. Az emberek is tudják, hogy ha nincs más választásuk, a végsőkig küzdenek. Ezért kell menekülési útvonalat hagyni a körbezárt ellenségnek, és ezért nem szabad soha a hazatérő ellenségre támadni.
2. A történetek vadállatok, és képesek mindig a legváratlanabb irányokba fordulni. Patrick Ness
3. Valami vinnyog... Kint vagy idebenn? Egy gazdátlan kutya? Vagy a szivem? Egy hang nyüszít bennem órák során át, meg-megszakítja együgyû sirámát, majd újrakezdi... Mért zokog vajon e táguló s szûkülő fájdalom? (...) Vadállatot gyötörhet így a honvágy, mely ketrecébe hozza zöld vadonját. Minden árva élőlény így vonít, ha érzi, hogy elvesztett valamit, s legfojtogatóbb akkor lesz magánya, amikor a sosem-voltat kivánja. Kálnoky László
4. Meghajszolt állat, elbotlik a test, az értelem kibúvókat keres, de míg lendülne hajdan büszke szárnya, belátja már, úgyis minden hiába. Rákos Sándor
5. Amikor hívogatjuk a gondolatokat, menekülnek előlünk; amikor el akarjuk hessegetni őket, megszállnak minket, és éjnek idején, akaratunk ellenére is nyitva tartják szemünket. Marquis de Vauvenargues
6. Az állatok félnek. Éreznek. Tudnak örülni és végtelen bánatot átélni. Legbelül ugyanaz az ősi szándék vezérli őket, mint minden embert: túlélni! Az összes élőlényt ez hajtja, még a növényeket is. Téti István
7. Amikor a kutya eltûnik az ember mellől, az tünete valami másnak. A felbomló rend, a kizökkent világ fúj így riadót. Hogy elsodorja a négylábút. Szabó Tibor Benjámin
8. Ha túl sokáig tartjuk ketrecben, fuldokolni kezd a bennünk lakozó vadállat, és vonyít, hogy engedjük szabadon. És ezt a fenevadat mindaddig nem győzhetjük le, amíg tudatosságunk felül nem emelkedik a természet által biztosított, állati kapu szintjén. Osho
9. Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és elhasznál. De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet, mint a sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem felfelé emel! Gyökössy Endre
10. Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől, s a kettő közt köddé válik a jelen, a vánszorgó percek száguldó évekké gyûlnek, s az idő egyenese körbejár végtelen. Ara Rauch