Ha túl sokáig tartjuk ketrecben, fuldokolni kezd a bennünk lakozó vadállat, és vonyít, hogy engedjük szabadon. És ezt a fenevadat mindaddig nem győzhetjük le, amíg tudatosságunk felül nem emelkedik a természet által biztosított, állati kapu szintjén.

Kapcsolódó idézetek

1. Ketrecbe zárva tartunk állatokat. De még ha ketrecben vannak is, legalább gondjukat viselik. Különben is, mitől olyan csodálatos az a rohadt nagy szabadság? A vadonban folyamatosan a túlélés a tét. Szabadság: csak egy másik szó arra, hogy félelemben élsz.
2. Valami vinnyog... Kint vagy idebenn? Egy gazdátlan kutya? Vagy a szivem? Egy hang nyüszít bennem órák során át, meg-megszakítja együgyû sirámát, majd újrakezdi... Mért zokog vajon e táguló s szûkülő fájdalom? (...) Vadállatot gyötörhet így a honvágy, mely ketrecébe hozza zöld vadonját. Minden árva élőlény így vonít, ha érzi, hogy elvesztett valamit, s legfojtogatóbb akkor lesz magánya, amikor a sosem-voltat kivánja. Kálnoky László
3. Mindannyian tudatában vagyunk a bennünk lakozó állatnak, amely annál inkább fölébred, minél inkább szendereg felsőbb énünk. Csúszómászó, érzéki lény ez, s talán nem is lehet egészen kiüldözni, bennünk tanyáz, mint a betegség még a látszólagos egészség mellett is. Elhatárolhatjuk magunkat tőle, de természetét sosem változtathatjuk meg. Henry David Thoreau
4. A vadállatok menekülnek, ha veszélyt látnak; ha elfutottak, már gondtalanok: minket a jövendő s a múlt egyaránt kínpadra von. Lucius Annaeus Seneca
5. A sarokba szorított vadállatok dühödten harcolnak. Az emberek is tudják, hogy ha nincs más választásuk, a végsőkig küzdenek. Ezért kell menekülési útvonalat hagyni a körbezárt ellenségnek, és ezért nem szabad soha a hazatérő ellenségre támadni.
6. Minden állat boldogtalan, ha fogolyként tartják. Ha egy állat nem tudja azt csinálni, amit akarna, és olyan dolgokat kell csinálnia, amiket nem akar, akkor boldogtalan lesz. Mi is azok vagyunk. Nekem tehát nem arra kell hatalom, hogy más emberek fölött legyen hatalmam, hanem arra kell hatalom, hogy ne kelljen olyan dolgokat csinálnom, amiket én nem akarok, és azt csinálhassam, amit akarok. Van annak egy tudománya és egy mûvészete, hogy hogyan szerezzen és tartson meg az ember éppen elég hatalmat arra, hogy úgy élhessen, ahogy akar. Feldmár András
7. Ne hidd, hogy az állatkerti vadak mind egy szálig gyûlölik ketrecüket, csak azért, mert rács van rajta. Van, amelyik beleszámítja sorsába a biztos és elégséges napi étkezések rendjét, kényelmét, a nézősereg millió kedveskedését, a mindig ugyanott felkelő napot, a sûrûn kitakarított vackot, és ezért belenyugszik a rácsba is... Időnként feltörő dühe talán olyan lelkiállapotból búvik elő, amilyen nálunk, embereknél a részegség.
8. Beengedtem egy állatot, amit megfékezni nem tudok. Ha csengő szól, megébredek, de felébredni nem merek. Kérdezem, mi kell neki, a választ ő sem ismeri. - A lelkem vidd, az útba` van! A lélek oly haszontalan. Vad Fruttik
9. Ha hagyod magad ketrecbe zárni, mint egy állat, akkor onnantól már kicsit állatnak is érzed magad. Darren Shan
10. Köztünk a legbátrabb ember is fél önmagától. A vadember öncsonkítása tragikusan él tovább abban az önmegtagadásban, amely korlátokat szab életünknek. Meg vagyunk büntetve azokért a dolgokért, melyeket visszautasítunk. Minden impulzus, melyet megfojtani igyekszünk, ott tenyészik a lelkünkben és megmérgez minket. A test vétkezik egyszer és végzett vétkével, mert az akció a tisztulás egyik módja. Semmi sem marad meg belőle, csak egy gyönyör emléke vagy egy megbánás gyönyöre. Az egyedüli módja, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha megadjuk magunkat neki. Állj ellent neki és a lelked belebetegszik a vágyódás után, amitől maga tiltotta el magát, az epekedéstől az után, amit szörnyeteg törvényei szörnyeteggé és törvénytelenné tettek. Oscar Wilde