A változásokat főleg azért nehéz menedzselni, mert úgy érezzük, hogy egy már megszokott, bevált, érzelmekkel és érdekekkel töltött zsákot kell kidobni. Nehéz ezt akkor is megtenni, ha a zsák már félig üres és foltosan a sarokban hever, és nehéz akkor is, ha annyira tele van kacatokkal, hogy megfogni is alig bírjuk. A változások kezeléséhez úgy érdemes nekikezdeni, ha hajlandók vagyunk az érzelmeket és az érdekeket kivenni a lelki szütyőnkből, és egyesével megvizsgálni ezeket.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenkinek van egy zsákja, benne mindazzal, ami valaha volt, és nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Csak amikor találkozunk valakivel, akinek teli a zsákja, a szíve pedig teljesen üres, akkor jövünk rá, mit is kezdjünk a sajátunkkal. Charles Martin
2. Nem lehet egy érzést feldolgozni, ha elfutunk előle, de az sem old meg semmit, ha állandóan rágódunk valamin. Szőnyeg alá sem szabad söpörni az ügyet. Az a legjobb, ha megtaláljuk az egyensúlyt a két szélsőség között: időnként az érzéseinkkel foglalkozunk, máskor meg eltereljük a figyelmünket és mást csinálunk. Alfons Vansteenwegen
3. Általában csak akkor jövünk rá, hogy képesek vagyunk változni, amikor rá vagyunk kényszerítve a változásra! Azért, mert kényelmesebbnek találjuk a régi problémákat, mint az új megoldásokat.
4. Csak azt tudod kiadni magadból, csak olyan világot tudsz magad körül teremteni, ami benned van. Ha valakiben sok a keserûség és a csalódottság, még egy jókedvû, energiával teli beszélgetést is nehéz vele folytatni, hát még nagyobb dolgokat megvalósítani. Minden változás belül kezdődik és először a saját gondolkodásunkat és hozzáállásunkat kell rendbe tenni, utána tudunk csak sikerrel bármibe belefogni. Árvai Péter
5. Mindig érdemes megnézni, hogyan érez és reagál valaki, ha veszteség éri. Van, aki már annak a gondolatába is szinte belebolondul, hogy veszítsen, vagy elveszítsen valamit. E mögött igen gyakran egy kezdeti sérülés van, valami korai nagy veszteség. A rákövetkező veszteségek pedig azért töltik el indokolatlan rémülettel, félelemmel, mert elérik azt az eredeti nagy veszteséget, amivel szemben talán kisgyerekként egészen tehetetlen volt. Ha tudunk fejlődni a veszteségek viselésében, az az egész életünket döntően átalakítja. Ha szeretnénk boldogabbak lenni, akkor az egyik legfontosabb feladatunk és lehetőségünk, hogy a veszteségekkel kezdjünk valamit. Pál Ferenc
6. Minden hozzájárul a rendetlenséghez: amit nem használunk, nem hordunk többé, nincs kedvünk vagy bátorságunk kidobni, vagy úgy gondoljuk, hogy egyszer jól fog még jönni. Talán neveltetésünk vagy régebbi tapasztalataink miatt, vagy mert kételkedünk képességeinkben, ragaszkodunk olyan megoldásokhoz, amelyek nem engednek továbbmozdulni az élet más területein sem, legyen az munka vagy akár párkapcsolat. Aki rendet rak, gyakorolja az elengedést, s ez segíti a mentális takarítást, ami a fejlődésünket szolgálja. Basa Ágnes
7. A probléma valójában nem az, hogy nem tudjuk, hogy változásra van szükségünk. A probléma az, hogy nem tudjuk, hol kezdjük el, vagy a változás túl nagynak tûnik ahhoz, hogy véghez vigyük. Gyakran azt hisszük, hogy mindenen változtatni kell, és ez a gondolat elkezd nyomasztani minket. Ezért ragaszkodunk a status quóhoz, a fennálló helyzethez, még akkor is, amikor valójában elégedetlenek vagyunk az életünk alakulásával. De nem kell mindent egyszerre megváltoztatni ahhoz, hogy valami változzon. Elég egyszerre csak egyetlenegy új szokást választanod, amit már ma bevezetsz. Válassz egy változtatást az életedben - és aztán tartsd magad hozzá. Kitartóan és állhatatosan. A kis változások idővel nagy változásokká válnak. Feller Adrienne
8. Rendkívül nehéz megszabadulni, megválni a lelki és fizikai terhektől, a bennünket nyomasztó batyutól. Néha csak igazi fájdalmak árán sikerül, mint amikor elválunk valakitől, aki kedves a számunkra. De ha javítani akarsz a dolgok állapotán, ha könnyû szívvel szeretnél élni, el kell kezdened a selejtezést. Abban a pillanatban, ahogy leváltál, újfajta bőség árasztja el az életed. Shunmyo Masuno
9. Életünk mindig ugyanabban a kerékvágásban telik, emiatt állandóan panaszkodunk és szitkozódunk; de valójában nyugalmunkat leljük ebben. Felébredünk, követjük a mindennapi szokásainkat, követjük a szabályokat, melyek merevek, erősek és általában csak kis mértékben módosíthatók. A változás olyan, mint egy kigördítetlen papirusztekercs, vagy a még ki nem játszott sakkfigura. Csak akkor fogadjuk a változást izgalommal vegyült félelemmel, amikor némileg tudjuk irányítani és hatalmunkban, lehetőségünkben áll, még ha nehezen is, de potenciálisan visszafordítani. Amennyiben azonban nincs meg a valódi döntés biztonsága, ha nincs meg a kontroll érzete; akkor a változás egyszerûen csak félelmetes. Még rémisztő is. Robert Anthony Salvatore
10. Az az igazság, hogy elengedni kegyetlenül nehéz, olyankor is, ha egyáltalán nem világos, miért érdemes maradni. A kapcsolatok gyökeret eresztenek, és a gyökerek kiásása kellemetlen dolog, még akkor is, ha éppen az édenbe készülünk átplántálni magunkat.