A városi ember magányossága fájdalmasabb, mint a remetéé vagy a szénégetőé az erdő közepén. A szénégető együtt van a fákkal és a csillagokkal, de a nagyváros bolyongója egyedül van, amikor lépten-nyomon más emberbe ütközik a sokadalomban. Elkerülhetetlen az érzés: magam vagyok az oka, hogy nincsen senkim, én vagyok az oka, hogy kitaszított vagyok.

Kapcsolódó idézetek

1. A nyüzsgő városban a magányos elme kapcsolatokra áhítozik, mivel azt hiszi, az ember és ember közti kapcsolat a legfontosabb. Az érintetlen természetben viszont (...) a magány másféle formát ölt. Eleve kapcsolatnak számít. Kapcsolatnak önmaga és a világ között. Közte és önmaga közt. Matt Haig
2. A városi ember szegénysége gyötrőbb és nyugtalanítóbb, mint a föld népéé: mert szomszédos a gazdag palotájával, mert ha kimegy az utcára, nem teheti, hogy ne lássa a jobban születetteket, és szegénysége lassankint önváddá és bûntudattá lesz. Szerb Antal
3. Az egyedüllétben van valami szégyenletes. A szorongást és a szomorúságot, amivel jár, még csak el lehet viselni - a szégyent nem. Galgóczi Erzsébet
4. Inkább a gyötrelem, mint az unalom, inkább a magány, mint egy locsogó társaság. Lena Andersson
5. Egy tömeg közepén is érezheti magát magányosnak az ember. Sherrilyn Kenyon
6. A férfi nem komplett nő nélkül. A férfi magában levéltelen fa. A nő a lombja, virága. Nézd meg az agglegényeket, miféle emberek öregségükben? Egyet se találsz rendes életûnek, rendes gondolkodásúnak, rendes érzésûnek. Benne élnek a világban, de látszik, hogy nem bele-valók. Idegenek köztünk. Gárdonyi Géza
7. Azt gondolom, hogy két külön dolog az egyedüllét és a magány. Arra, hogy az ember időnként egyedül legyen, még egy jó házasságban is szüksége van, de ha van egy igazi partnere, akkor valahol a zsigereiben mindig érzi, hogy nem magányos... csak éppen most egy órára, egy hétre, egy hónapra egyedül maradt, de ez elmúlik, mert van, aki hazajön hozzá. A magány viszont: társ nélküli, tartós egyedüllét. Ez valóban kínzó lehet. Szenved is tőle férfi és nő, a legkülönbözőbb korosztályokban. Ráadásul a magány még zárkózottabbá, még magányosabbá teheti az embert. Kudlik Júlia
8. Vannak közöttünk olyan emberek, akiknek inkább csak teher az élet. Egy fekete fátyol választja el őket a világtól. Határtalanul magányosak. Olyanok, mint az éjszaka kísértetei, akiknek nem jut az örömből, a szerelemből és semmiféle kellemes emberi érzésből, és még egymást sem tudják vigasztalni. Sötét napjaik üresen, szánalmasan, egyedüllétben telnek. Susanna Clarke
9. Az embernek saját maguknak kell megtalálniuk az utat az erdőben azoknak a kétes, zavaros térképfoszlányoknak a segítségével, amelyekbe betekerve születtek, vagy amelyeket útközben találnak itt vagy ott. Ezért van az, hogy mindannyian bolyongunk. Körbe-körbe járunk. Mellébeszélünk. Öntudatlanul is egymásba botlunk és azután elveszítjük egymást a sötétben, ahol az égi fénynek még távoli derengése sem látszik. Ámosz Oz
10. Sokan összekeverik a magányt az egyedülléttel. Az egyedüllét hosszabb vagy rövidebb szerencsétlen helyzet, társtalanság. A magányt viszont az ember belül hordja. (...) A magányos ember akkor is magányos, ha nincs egyedül. Kende Sándor