A vígjátékokról kitóduló közönség időnként rosszabb kedvû, mint a tragédiák közönsége. Meg lehet csömörleni a sok nevetéstől, annyi jókedv után könnyen üresnek érzi magát az ember, ahogy kilép a hûvös, ködös októberi estébe.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek szeretik a tragédiákat, mert azonosítják magukat a hőssel. És ugyanezek az emberek szeretik a komédiát, amikor is nem azonosítják magukat a hőssel. Ez az emberi csorda alapösztönein felül nem képes másra, mint önmagát siratni és másokat kinevetni. Ha választhatok két sors közül, azt akarom, hogy szenvedjek és nevessenek rajtam, és nem azt, hogy elégedetten, egy túlnyújtott pásztoróra s hagymás rostélyos után, szónoki lendülettel valljam be boldogtalan mivoltomat. Aszlányi Károly
2. Hagyományunkból hiányzik a humor. A kacagás. Az önfeledt derû. Lelkünk a bajokra van hangolódva. A gyászra, a szenvedésre, a komor tragédiákra. A gyûlöletre, a bosszúra, a keserûségre. Újabban pedig a száraz, rideg, okoskodó, szívtelen, józan észre. Müller Péter
3. Amíg az ember részese, legtöbbször szenvedő alanya a tragédiának, addig ritkán tudja azt komédiának nézni. A humorhoz, iróniához kell bizonyos védettség, időn túliság és főleg távlat. Csak az öregség távlatából látjuk, hogy aktív életében mennyi őrültséget csinál az ember, milyen felesleges kanyarokat tesz, ismétel feleslegesen, s milyen kicsinyesen gonosz tud lenni. S csak az öregség időntúliságából visszanézve tudunk mindezen mosolyogni, nevetni, hahotázni.
4. Inkább a gyötrelem, mint az unalom, inkább a magány, mint egy locsogó társaság. Lena Andersson
5. A vígjáték jóval nehezebb a drámánál. Ami számomra vicces, nem biztos, hogy a szerkesztőnek is az. Neil Patrick Harris
6. Vannak bizonyos napok, amikor a nézők valahogy gyengébbek, és ilyenkor az előadás is gyengébb lesz. Bodrogi Gyula
7. Sokszor megesik, hogy az élet igazi tragédiái olyan mûvészietlen formában történnek, hogy durva szilajságukkal, teljes összevisszaságukkal, képtelen értelmetlenségükkel, roppant stílustalanságukkal sértenek bennünket. Úgy hatnak ránk, mint maga a közönségesség. A puszta nyers erővel igáznak le, és az ellen fellázadunk. Néha azonban olyan tragédia esik meg életünkben, melyben megvannak a szépség mûvészi elemei. Ha ezek a szépségelemek valódiak, akkor az egész eset csak a drámai jelenetek iránt való érzékünket fogja meg. Egyszerre azt érezzük, hogy nem vagyunk többé színészek, hanem a színjáték nézői. Vagy inkább szereplők is, meg nézők is. Figyeljük magunkat, és a játék puszta varázsa is elbûvöl. Oscar Wilde
8. A tragédia az, amikor benne vagyunk a szenvedésben, amikor ránk zuhan az egész, és alája kerülünk. A komédia, amikor túllépünk a szenvedésen, és föléje repülünk. Tragédia, amikor meghalunk. Komédia, amikor föltámadunk. A tragédia a mélybe zuhanás, a gyötrelem és a katarzis. A komédia a magasban szárnyalás, a bajokon aratott győzelem. Mindkét állapotunkban sírunk. Az egyikben a fájdalomtól. A másikban a röhögéstől. Müller Péter
9. Van valami az ünnepekben és a vidám időkben, ami sokkal nehezebbé teszi elviselni a fájdalmat. Egyetlen napon sem könnyû mély szomorúságot hordozni, de még annál is rosszabb például egy ünnepen, ahol egy rakás átkozottul boldognak tûnő emberrel kell szembesülnünk. Allison Pataki
10. Előre tudható, mégis tragikus. Mindannyiunknak leáll egyszer a szívünk, az addig hátralévő idő azonban nem kell hogy drámai legyen. Épp ellenkezőleg: a "jó szívû" élet inkább egy komédiához hasonlít. A szív ebben az esetben is megáll, de előtte legalább sok nevetéssel és értelmesen tudjuk eltölteni az életünket.