A zár közös még, de a kulcs már nem, valakivel lennél, de nem velem. Még nevetnénk egyet, de nem tudunk, miért villan a vaku, mikor elfutunk? Most menekülj el, amíg elbújok, most menekülj, mert én nem tudok.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha azt mondom, van kiút, és ettől mintha lenne. Persze nincs. Ez egyszerûen nem így mûködik. Pedig el tudnék szakadni bármitől, jó esetben egy-két szóval elengedem a fényt is. Simon Márton
2. Én inkább veled lennék, Elfelejteném, de nem megy még, Újra bezárom a kisszobát, Nem akarom látni, ha nincs tovább. Children of Distance
3. Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerûnek tûnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak. Oravecz Nóra
4. Arra kellek, hogy ne legyél egyedül, engedd el a lelkem, menekül. A kivetett hálód szorul a nyakamon, engedj szabadon! Intim Torna Illegál
5. Én vállalom az újat és a mást, ha az is sorsom, hogy nem sikerül, De nem követhetem vakon az elsőt, mert lehet, hogy éppen most menekül.
6. Egymásban lakni még akkor is nehéz, ha szeretjük egymást. Az "együtt" még így is börtönné válhat. Egyetlen pillanat alatt - ha megtörik a varázs. Müller Péter
7. Nincs kézzel fogható zár, tehát kulcs sincs hozzá. Nekünk kell megnyílnunk vagy bezáródnunk önmagunk és egymás előtt. Mi magunk vagyunk a felelet és a megoldás megannyi kérdésre, gondra, bajra. Vagyis egyszerre vagyunk zár és kulcs is. Vavyan Fable
8. Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! Albert Camus
9. Kerülöm a tekintetét. Ahogy keresztülvágok a helyiségen, végig magamon érzem, de kényszerítem magam, és nem viszonzom a pillantást. Nem szabad egymásra néznünk. A legkisebb villanás is túl egyértelmû lenne. Az egész világ leolvashatná arcunkról a titkot. Gaál Viktor
10. - Most, hogy közeledik a búcsú, az elválás, a félelem a magánytól, a kilátástalan jövőtől, és jön a rémült gondolat, hogy: "Tapadjunk össze ebben a halálra ítélt, félelmetes, reménytelen világban, mert nem jó egyedül"... mindez azt kiáltotta bennetek: "Maradj velem!"... Ez nem szerelem. - Hanem mi? - Menekülés. Müller Péter