Adassék tisztelet a fáknak, akik derékig lángban állnak, szótlan Jeanne d`Arc-jai a nyárnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Nézem a nyárfákat, ahogy a júniusi szélben ezüstösen csillognak. Semmi különös, csak fújja őket a szél, és csillognak a levelek. Szóval a fák, a levelek, a szél, a napfény. Vannak. Ez a vanás, hogy vanni lehet. Ez a szó a kegyelem. Jó, hogy belefér a betûkbe, és a papír nem akar vigasztalni vagy magyarázni, nem sajnál senkit, csak tartja a fekete szavakat. Ughy Szabina
2. Az erdők önmagukért csodálatra méltók. Számomra olyan lélekemelő erővel bírnak, ami a legvarázslatosabb helyekké teszi őket a földön. Jane Goodall
3. Beszéljünk többet a fákról, mert élet van bennük: élelem, otthon és évszakok. Ha őket csak élni, maguktól nőni hagyod, az már önmagában a legnagyszerûbb dolog.
4. Nézz a tölgyre, melynek Gyökere van, egyebe sem, Orkán tombolhat, zenghet ég: Õ áll merőn, egyenesen! P. Jánossy Béla
5. Legyen a nyárnak minden perce a szerelemé, Érzem, egymás tüzében hogy foszlunk semmivé, Mert égni és szeretni akar, aki él, Majd szomorkodhatunk szépen, ha eljön a tél. Ákos
6. A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi pedig kivágjuk őket és papírt csinálunk belőlük, hogy megörökíthessük az ürességünket. Kahlil Gibran
7. A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi pedig kivágjuk őket és papírt csinálunk belőlük, hogy megörökíthessük az ürességünket. Kahlil Gibran
8. Számomra a fák mindig is a leghitelesebb tanítómesterek voltak. Nagyra becsülöm az erdők és ligetek törzsi és családi kötelékben élő fáit. De még jobban tisztelem az egymagukban állókat. Olyanok, mint egy magányos ember. Nem mint a remeték, akik gyengeségből vonulnak el a világtól, hanem mint a visszavonultan élő szellemóriások, mint Beethoven vagy Nietzsche. Ágaik hegyén a világ rezdül, gyökereik a végtelenben nyugszanak; de nem vesznek bele, hanem minden életerejükkel egyetlen dologért küzdenek: azért, hogy saját törvényeik szerint kiteljesítsék önmagukat, kiformálják a maguk arculatát, hogy megmutassák valójukat. Hermann Hesse
9. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. József Attila
10. Nincs olyan, ami ne szeretné a napot. Meleget és életet ad nekünk; elolvasztja a tél havát és jegét; serkenti a növényeket és a virágokat. Neki köszönhetjük a hosszú nyárestéket, amikor nem száll le a sötétség. Megóv a tél közepén, amikor a sötétség csak pár órára törik meg, a nap pedig hideg és távoli, mint egy holttetem fakó szeme. Neil Gaiman