Ah, menjetek azon halavány levelû fa alól, gyermekek; ennek hervatag levelei fölött sokat könnyezett egy szerencsétlen asszony, talán most is ott jár, talán ő susog ott láthatlan alakban, s az ő csókjaitól hull alá a levél egyetlen fiának halvány homlokára.

Kapcsolódó idézetek

1. Õszi szél, takard be hulló falevéllel, mi majd betakarjuk fájó könnyeinkkel.
2. Mind olyan a nő mint a fa, mely alatt Míg könyörögve fut a csevegő patak, Rá nem hullatna egy zöldülő levelet, Csak ha már hervad, és a patak bejegedt, Vagy elment messze, és föltûnt egy új eren. Tóth Kálmán
3. Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem hallják meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, S lassan a földre hull egy üvegszínû könny.
4. Egy drága nő, egy asszony, kit szerettem! Fák sírjatok, virágok sírjatok! Hogy elfeledtem, hogyan is hihettem? Füvek ti, sírjon minden sarjatok, füvek, akiken ágyamat vetettem s ahol most már egyedül alhatok! Könnyfürdőben szépüljön égi lénye s haljon meg egy nagy szerelem regénye. Dsida Jenő
5. Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Oh, de megátkoznád csalfa hûtlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letûnt boldogságom sötét fejfájára. Ady Endre
6. Minden asszony csókja összebugyog benned S már sokszor félek, nagyon félek tőled, Mert mi nagyon összebogozódtunk S még minden szabad szálat elkeversz. Ó, mi akkor is kívánjuk egymást, Mikor énrajtam szörnyû kövek vannak És te könnyû felhőkön heversz! József Attila
7. Hol van a te régi kedved, És mosolygó gyermek álmod? Sírsz-e? sírj, ha nem nevethetsz, Rég ohajtott köny szemedben, Rózsakendő kezeidben, Sírj, s töröld el könnyedet. Vörösmarty Mihály
8. Szörnyüség, most mondja bárki, Hogy leánynak lenni könnyü! Útját úgy eltérdelik, Hogy nem képes elszaladni. Mint lehullott férges alma Láb előtt hever körûle A sok csalfa férfi szív: S aztán lépjen, s ne botoljon! Oh, én inkább hódolok. Vörösmarty Mihály
9. Láttam a holdat, a napot az égen, Láttam a könnyeket az Õ szemében, Láttam az arcát, ahogyan elrohant, Lassan megértettem miért boldogtalan. Edda
10. Azok az anyák ingadoznak (...) könnyek és kacagás között, akiknek gyermeke elragadó csökönyösséggel követel tőlük valamit, amit egyszerûen lehetetlen megadni. Pelham Grenville Wodehouse