Egy drága nő, egy asszony, kit szerettem! Fák sírjatok, virágok sírjatok! Hogy elfeledtem, hogyan is hihettem? Füvek ti, sírjon minden sarjatok, füvek, akiken ágyamat vetettem s ahol most már egyedül alhatok! Könnyfürdőben szépüljön égi lénye s haljon meg egy nagy szerelem regénye.

Kapcsolódó idézetek

1. Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
2. Drága összetört virágaink, Pihenjetek csendesen, Ne érezzétek fájó könnyeink, Álmodjatok, míg találkozunk odafenn.
3. Fáj a szívem, sír a szemem Teéretted, drága kincsem. Kő volna is, meghasadna; Virág volna, elhervadna.
4. Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Petőfi Sándor
5. Minden vers, mit egykor írtál, szép szerelmes sorok égnek, parázslanak, visszatérnek. Nekem szólnak, neki szólnak? Oly mindegy már! Veszem bóknak, mint a méhet a virágok, vagy mint késő éji álmot úgy fogadom, s amíg élek, szép csendesen a szívemen elringatom. Juhász Magda
6. Nézd, én gyûlölöm, ki engem sírni lát, Én eltemetném mélyen, amit érzek. Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák. Õk úgy maradnak állva, Ahogy éltek, s éltem. Révész Sándor
7. Nem kérhetem a telet, hogy meghagyjon egy rózsabokrot, Nem kérhetek egy szilfát, hogy körtét teremjen, Nem kérhetem az örökkévalót egy halandótól, És ezer gyöngyöt csináljon, mielőtt mocskos lesz. Ó, szerelmem, nagyon fáj, Hogy többé már nem hiszel az ígéreteimnek.
8. Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom. Adam Makos
9. Te tönkretettél engem, kitépted érző keblemből a szívet, mely csak érted vert, mely soha nem szûnik meg érted verni, míg agyamat tudom, s míg eszemben egy csepp vér kering! De nem átkozlak... Menj utadon, néked tán még öröm-virág is nyílik azon, nekem is nyílik virág: a sír-virág! Rudnyánszky Gyula
10. Életem és munkám öröme vagytok, amikor nem leszek már, hiába minden. Ne a koszorúkat rakjátok a síromra, élve szeressük egymást!