Ahogy halványodik a kezdeti eksztázis, a varázslat, lassan eltûnik az a kép, amit mi, nők az elején felépítünk magunknak a párunkról, és vice versa (kölcsönösen). Lepereg a máz a férfiról, akit addig ideálisnak hittünk, no meg rólunk az, amit ők képzeltek rólunk, belénk. Marad a valóság. Hogy a fickó fiktív.

Kapcsolódó idézetek

1. Az izgalmas férfiak hamar elveszítik a varázsukat. Vagy fájdalmasan izgalmassá válnak! Persze minden nő vágyik arra, hogy ő legyen az, aki a rosszfiút betöri. De a rosszfiúk kivétel nélkül maguktól szelídülnek meg, az akaratra, külső nyomásra megmakacsolják magukat. Lakatos Levente
2. Amikor nem vesszük figyelembe a két nem közötti különbségeket, tulajdonképp nem hagyunk időt arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást. (...) Ilyenkor a szerelem a lehető legjobb szándék mellett is haldokolni kezd. Valahogy egyre több gond árnyékolja be kapcsolatunkat. Az elfojtott düh hol itt, hol ott tör ki. Próbálkozásaink, hogy megbeszéljük a dolgokat, sorra kudarcba fulladnak. Nő a bizalmatlanság. A végeredmény pedig az elutasítás, a másik elnyomása. A szerelem varázsa odalett. John Gray
3. Egy kapcsolatban az elején minden olyan szenvedélyes. De ez a ragyogás, akárcsak a csillagé, idővel megfakul. Egy idő után elkényelmesedünk. Samantha Vérant
4. Amikor találkozunk, majd közelebb hajolunk egymáshoz, hogy jobban lássuk egymást. Nem fog semmi sem számítani, mert akkor már mindent hátrahagyunk, mi ketten leszünk, és az érzés, amely ott lakik bennünk. Mert abban a pillanatban tudni fogjuk, hol ért véget a fantázia, és hol kezdődik a valóság. J. J. Stalter
5. Az idő idegent varázsol a szeretőnkből.
6. Megosztottuk egymással az álmainkat, és rengeteg tervünk volt. (...) Ma már úgy érzem, mintha egy rossz, de múló álom lett volna. Hogyan lehetséges, hogy két ember egymásba szeret, s olyan sok mindent megosztanak egymással, aztán ez az egész szinte egyetlen éjszaka szertefoszlik.
7. Sokszor a világ, a semmi, és a nincs, akkora terhet rak rám, hogy elhagy a szép, a jó, a hit. És elfogy bennem a varázs: Sohonyai Attila
8. Egy barátságban arra vágyunk, hogy lássanak minket - arra az érzésre, hogy "ő jobban megért engem, mint én magamat". Amikor ezt az érzést már nem érezzük a régi barátok mellett, a varázslat eltûnik.
9. Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tûnik, mióta a szeretett lény eltûnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink... Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? (...) A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány. Francois Lelord
10. A hölgyek képzelete igen gyorsan száguld, s egy pillanat alatt a tetszéstől a szerelemig, a szerelemtől a házasságig szökken. Jane Austen