Egy barátságban arra vágyunk, hogy lássanak minket - arra az érzésre, hogy "ő jobban megért engem, mint én magamat". Amikor ezt az érzést már nem érezzük a régi barátok mellett, a varázslat eltûnik.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha barátaid vannak, az olyan, mint a varázslat (...). Amikor megosztasz valami jót egy baráttal, az olyan, mintha te magad is nyernél vele. Amikor pedig valami baj ér, már attól is jobbra fordul minden, ha elmeséled egy barátodnak, még akkor is, ha a barátod esetleg nem tudja megoldani a gondodat. James Norbury
2. Tudom, hogy mire vágyom. Érzem legbelül, és igen, van, hogy kivetítem másra. Valakire, aki nem is tudja, hogy mi az, hogy ölelés vagy hogy szeretet - számomra. De én tudom, hogy nekem mit jelent, így csak egy gyenge pillanat kell, hogy el tudjam hitetni magammal, hogy amit kapok, az elég. Közben meg tudom, hogy a felét se tudja megadni annak, ami elég lenne. Ad valamit, de nem azt, amire vágyom. Kapok valamit, de nem elégít ki. Nem elég, mert nem erre van szükségem. De valamiért mégis, időről-időre képesek vagyunk elhinni, hogy jó lesz. Hogy majd ez lesz "az", közben meg már az első pillanatban érzed, hogy nem elég, mert ez csak varázslat. Ideig-óráig tartó varázslat, ami elmúlik. De valamiért még mindig elhiszed, hogy ez most más lesz. Teletöltöd képzelettel, aztán menjen. Csak épp akkor van baj, amikor kiderül, hogy a képzeletnek köze sincs a valósághoz. Oravecz Nóra
3. A barátságnak része a csend is, a hangulat, mindaz, ami idegenek között gyakran válik kínossá, ám barátok számára némán, beszéd nélkül is többet mond minden fölöslegesen kiejtett szónál. A közös gondolatok, amiket mindkét fél érez és tud, mégsem mondják ki fennhangon, mert azzal megszûnne a varázs.
4. Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell.
5. A kapcsolatokban az, ami egykor a másikhoz vonzott bennünket (például a nagylelkûsége vagy a humora), idővel megszûnik csodálatosnak lenni, és megszokott lesz. Ami pedig megszokott, azt el is várjuk. Ennek az az ára, hogy az illetőt már nem csodálatosan elhajlónak vagy egyedinek látjuk, hanem normálisnak, s ezzel azt kockáztatjuk, hogy a jelenlétét magától értetődőnek vesszük. Beau Lotto
6. A titok: varázslat. (...) És minél intenzívebben kívánkozik ki belőlünk, annál édesebb megőrizni magunknak. D. Tóth Kriszta
7. Amikor nem vesszük figyelembe a két nem közötti különbségeket, tulajdonképp nem hagyunk időt arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást. (...) Ilyenkor a szerelem a lehető legjobb szándék mellett is haldokolni kezd. Valahogy egyre több gond árnyékolja be kapcsolatunkat. Az elfojtott düh hol itt, hol ott tör ki. Próbálkozásaink, hogy megbeszéljük a dolgokat, sorra kudarcba fulladnak. Nő a bizalmatlanság. A végeredmény pedig az elutasítás, a másik elnyomása. A szerelem varázsa odalett. John Gray
8. Nem is figyelünk oda egymásra. Csak azokra a dolgokra, amik minket is érdekelnek. De abban a pillanatban, hogy az érdekeltség megszûnik, eltûnik az akarat is. Az akarat arra, hogy megértsük a másik lelkét.
9. Gyermekként a legtöbben átéltük azt a tökéletes állapotot, amikor minden jó, minden nap új izgalmakat és kalandot tartogat, és az egész élet olyan varázslatos, hogy semmi sem ronthatja el az örömünket. Csakhogy miközben felnőttünk, a felelősségek, a problémák és a nehézségek fokozatosan maguk alá gyûrtek bennünket, és elvesztettük illúzióinkat. A varázslat, amelyben valaha hittünk, szertefoszlott, köddé vált.
10. Az intelligencia varázsa szinte "semmivé" satnyul, amikor teljesen megértjük a mûködését. További varázst csak az intelligencia eddig még nem ismert mûködései által kiváltott kíváncsiság képes generálni. Ray Kurzweil