Ugrás a tartalomra
Ahol filozófusok vannak, ott kotró vájta lyukak vannak, ott örvény keletkezik! A nagyok aranyat kotornak a gödörből, a kicsik csak homokot; az egész kicsik azonban csak azért csinálják, mert éppen örököltek egy kotrógépet, ezek csinálják azonban a legszenvedélyesebben.
Kapcsolódó idézetek
-
Fiatalon még nincsen olyan mély gödör, amelyből ne tudnál valahogy kikecmeregni, vén fejjel örülhetsz, ha egyből is kimászol. Ahogy öregszel, sokkal alaposabban tudod elszúrni a dolgokat.
Nick Hornby
-
Elkerüli a mély árkot sokszor a vak ember,
Míg egy másik beleesik épen látó szemmel;
Az ostoba ha rosszat mond, nincsen semmi benne,
De az okos ha mondaná, biztos veszte lenne.
Alig tudja megkeresni kenyerét a jámbor,
De a hitetlenre úgy hull minden jó, mint zápor.
Mit eszelhet ki az ember? Mit lehet itt tenni?
Azon, mit a végzet végzett, nem változtat semmi.
-
Az emberek szinte versenyeznek, hogy ki tud több rosszat mondani a másikról, a világunk minden egyes milliméteréről, jelenről, múltról, jövőről egyaránt! Feltúrják a pöcegödröket, évszázadok távlatából is előbányásszák a legkisebb rosszat is, hogy azt az ünnepi asztalra téve mindenkinek elvegyék az étvágyát, a kedvét az élettől.
Böjte Csaba
-
A véletlen, mely igen sokban látszik legelső rugó- s indítóoknak lenni, úgy áll az emberi főhöz, mint a földben lévő arany a bányászhoz, vagy hogy többet mondjak, az országúton fekvő gyûrû az utazóhoz; kiásó vagy felvevő nélkül egyik sem ér semmit: az arany föld gyomrában marad örökké, a gyûrû sárba tipratik.
Széchenyi István
-
A "felnőttek" általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Õk egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni. (...) Míg a gyermekkort kinőjük, e lelki gyermekséget halálig megőrizhetjük.
Pilinszky János
-
Pénzt (...) csak a reménykedőktől lehet kunyerálni, azoknak még nem mindegy, milyennek látja őket odafentről a Jóisten, ha egyáltalán lelát idáig. Azok időnként belekotornak a zsebükbe, mert azt hiszik, ha valami jót tesznek, azzal egy kis protekciót szerezhetnek odafent.
Tóth Krisztina
-
Aligha akad izgalmasabb a hûlt helyeknél. Luk az úttesten, luk a földeken, utcákon; aztán hirtelen ott terem a rongyokon a gazdagság, étel az abroszon, a dús növényzet, erdő, víz, zuhatag és a hegyek, csupa ékszer. Egyszer csak ott a semmin a valami.
Kiss Noémi
-
Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl. Ékkövekké fényesíti a koszos kavicsokat. Ez a Föld. Ezért forog. Mi vagyunk a kavicsok. Az életünk részei - a dráma, a fájdalom, az öröm, a háború, a betegség, a győzelem és az erőszak - pedig csak a minket koptató víz és homok. Felőrölnek bennünket. Kifényesítenek, hogy szépen csillogjunk.
Chuck Palahniuk
-
Ha tíz embernek felteszek tíz ostoba kérdést, néha előfordul, hogy belebotlok valamibe. Néha, ha odafigyelek, képes vagyok észrevenni, hogy ráakadtam valamire. Ez kicsit olyan, mint az aranyásás. Minden áldott nap ki kell menni a folyóhoz sarat szitálni. És ha az ember nyitva tartja a szemét, nagyritkán talál egy koszos kis kavicsot, ami valójában egy aranyrög.
Philip Kerr
-
A fejetlenség nem gödör. A fejetlenség létra. Sokan próbálják megmászni, de lezuhannak róla, és nem vágnak neki megint. A zuhanás összetöri őket. Másoknak megadatik a lehetőség a feljutásra, de nem élnek vele. A birodalomba kapaszkodnak, az istenekbe, vagy a szerelembe, káprázatokba, mert csak a létra valódi, és nincs más, csak a mászás.