Akárkik vagyunk itt, valahol máshol lehetünk hercegnők. Vagy írók. Vagy tudósok. Vagy elnökök. Vagy bármik, amiről mások itt azt mondják, sosem lehetünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ötévesen azt kérdezgették tőlünk mik akarunk lenni, ha felnövünk. Olyasmiket feleltünk, hogy ûrhajós, elnök, vagy részemről, hercegnő. Tíz évesen újra megkérdeztek minket, akkor azt mondtuk rocksztár, cowboy vagy én, olimpiai bajnok. De most, hogy felnőttünk, komoly választ várnak tőlünk. Nos, mit szóltok ehhez? Tudja a fene! Nem annak van itt az ideje, hogy nehéz döntéseket hozzunk, hanem, hogy hibákat kövessünk el. Rossz vonatra szállni, és elakadni valahol, szerelembe esni... sokszor. Diplomát szerezni filozófiából, mert abból tuti nem lesz karrier, újra és újra meggondolni magunkat, mert semmi sem állandó. Úgyhogy hibázzatok, amennyit csak tudtok, mert így, ha majd egyszer megkérdezik, mik akarunk lenni, nem kell találgatnunk, tudni fogjuk.
2. Mindig máshol akarunk lenni, mások akarunk lenni, mást szeretünk a másikban, mint akik. Megérkeznénk, de mennénk, vagy maradnánk még, de nem lehet. Sohasem az igazi. Ilyen vagy te is, én is, ilyenek vagyunk mind. Valami mindig hiányzik. Néha minden. Néha nagyon sok, néha csak kevés hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk - de nem vagyunk sohasem teljesen és maradéktalanul boldogok. Müller Péter
3. Hányszor mondja az ember: ha én az ő helyében volnék, ha én is hercegnek születtem volna, egészen másképpen cselekedném! De nem gondolja meg, hogy ha más valakinek a helyében volna, ha ennek a más valakinek helyzetébe, rangjába, környezetébe született volna bele, akkor nem volna ugyanaz, vagyis nem volna ugyanaz az én, mint most. Ludwig Feuerbach
4. Én olyan jelentéktelen vagyok! És jelentéktelen az egész életem. Azért is szeretek olvasni, mert akkor bárminek elképzelhetem magam. Persze nem királykisasszony vagy ilyesmi szeretnék lenni, habár gyermekkoromban biztos az is akartam. Inkább arra vágyom, hogy valahol máshol legyek, valaki más legyek. Tóth Olga
5. Ha Isten volnék, ember szeretnék lenni, hogy feleségül vehessem. S ha akárki volnék az életben, nem mondanék le önről. Ha gazdag főrangú volna, nem esnék kétségbe - bele iparkodnék a miniszteri piros székbe. Mégsem mondanék le magáról. Ha királylány lenne, csinálnék forradalmat, hogy letaszítsam nagy hatalmáról. Egy szóval nem mondanék le soha. Mikszáth Kálmán
6. Az írás során rengeteg különböző életet, világot és érzelmet élhetek át. Egyfajta menekülés a hétköznapokból, miközben másokat is elrepíthetek olyan helyekre, ahová talán sosem jutnának el, és átélhetnek olyan érzéseket, amikről azt hitték, már soha nem jön el.
7. Bármikor lehetünk bárkik. Nem a korunktól és nem az előző életünktől függ, hogy lehetünk-e még azok, akiknek születtünk vagy akivé lenni szeretnénk. Geszti Péter
8. Kétféle irodalom létezik; az egyiket mi írjuk, a másik minket ír. Amelyik minket ír, veszélyes. Oda jutunk, ahová nem kívánkozunk. Azt nézzük, amit nem szeretnénk látni. Jeanette Winterson
9. Nőnek lenni gyakorlatilag megoldhatatlan feladat. (...) Elvárják tőlünk, hogy kiválóak legyünk, de valahogy sosem sikerül. Legyél sovány, de ne túl sovány. És nem mondhatod, hogy sovány akarsz lenni, csak azt, hogy egészséges. De ugyanakkor, mégis, legyél sovány. Lehet pénzed, de nem kérhetsz pénzt, mert az már gáz. Tudj főnök lenni, de ne légy túl szigorú. Légy vezető, de hagyj érvényesülni másokat is. Legyél lelkes, odaadó anya, de ne beszélj folyton a gyerekeidről. Építs magadnak karriert, de közben folyamatosan gondoskodj másokról. A férfiak viselkedését rajtad kérik számon, ami abszurd, de ha ezt szóvá teszed, akkor te vagy az, aki megint nyafog. Légy csinos a férfiak kedvéért, de ne túl csinos, mert fenyegeted más nők kapcsolatait, pedig a nő a nővel összetart. De legyél más, mint a többiek, és mindig legyél hálás. Vedd tudomásul, hogy mindig hátránnyal indulsz, és ezért is legyél hálás. Nem szabad soha megöregedned, nem lehetsz modortalan, sohasem henceghetsz. Nem lehetsz önző, nem szabad feladnod, sem elbuknod, se félned, közben mindig tudnod kell, hol a helyed. De ez így túl nehéz, túl ellentmondásos, és nem jár érte se jutalom, se köszönet. A végén meg úgyis kiderül, nem csak, hogy mindent rosszul csinálunk, de ráadásul mindenről mi tehetünk. Elegem van abból, hogy én és minden más nő a lelkét kiteszi azért, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljen.
10. Én nem tudom elképzelni, hogy más is lehet itt az ember, mint költő. Nem tudom belátni. Ezek a nyomorultak, ezek a csacsik itt öt földrészen, oly sûrûn, oly végtelenül, ezek a fizikumok, itt vannak és nem adnak életjelt! Hogy lehet ez? Hogy lehet egy ember egész életében ügyvéd vagy bányász vagy diplomata, vagy családanya, vagy úgynevezett báró! Komolyan veszik ők azt, hogy az úgy van? Csak nézem, hogy élnek és tesznek-vesznek és nem robbannak fel! Pssz! ha észrevennék magukat, megőrülnének. Szép Ernő