Aki az asztalon táncol, annak fáj igazán, Õ ugrándozik a kamu parti vigaszán, De aki belátja néha, hogy embernek lenni: Éveket szenvedsz, pár perc jó, és ennyi.

Kapcsolódó idézetek

1. Annak, aki igazán élni akar, néha éreznie is kell, akkor is, ha az fáj.
2. Ülj ide mellém, kérlek! Nézzük, hogy táncol az élet! Ahogy járja a táncát, fel fog kérni engem és téged, És néha majd úgyis, párszor fáj minden csontod a tánctól, De ha másnap is járod, a sebed begyógyul, és akkor látsz jól. ByeAlex és a Slepp
3. Az ember egész egyszerûen nem röpködhet örömében folyton a plafonon, a valóság nem ilyen, néha lejjebb kell ereszkedni, mert ha nem, jobban fáj, ha magasról zuhansz le.
4. A korlátolt és hiú embereknek vannak perceik, mikor az a tudat, hogy boldogtalanok, bizonyos elégedettséggel tölti el őket, sőt önmaguk előtt valósággal kacérkodva dicsekszenek szenvedéseikkel. Anton Pavlovics Csehov
5. Az idő mindig valóságos, a rossz döntések keserûsége jelzi, hogy a perc létező dolog, szenvedni hónapokon át lehet, tûrni a savanyú vágyakozást. Várni, hogy elmúljon, hogy enyhüljön. Grecsó Krisztián
6. Szegények. Talán ők is úgy voltak ezzel, mint ő… Nem is tudták, hogy mibe fogtak bele. Az ember elkövet valamit, valami kis apróságot, aztán már sodorja az élet. De talán jó is lenne mindenkinek, ha elsodornák. Ha elszakítanák attól, ami megszokott. Annyian próbálnak az élet partján élni, pedig az igazi élet ott van az árban. S az ember nem lehet egyszerre a parton is, meg az árban is. Eljön a pillanat, amikor az ember igazán elengedi magát. Végtelenül pontos és meghatározott pillanat, amelyikben az ember átengedi magát, és megkezdi a küzdelmet az árban. (...) Egyetlen pillanat csupán, s már el is ragadta az embert az ár. Benne van nyakig, és megpróbál lélegzethez jutni. És aztán máris egyike lettél azoknak, akik olyan nevetségesnek látszottak, amíg a biztonságos parton ülve, lábad a vízbe lógatva nézted őket. De érdekes, hogy amikor már benne voltál az árban, akkor meg azok látszottak nevetségeseknek, akik a parton ültek, akik játsszák, de nem élik az életet.
7. Akkor maradhat csak igazán ember az ember, ha kapcsolatban áll másokkal; aki magányosan, csak magára gondolva él, az egy idő után szegényesnek, sőt elviselhetetlennek találja életét, s különböző méltatlan módokon igyekszik jobbulást találni.
8. Ha az embernek fáj valami, néha nehéz észrevenni, hogy mások máshogyan szenvednek, sőt, esetleg még rosszabb állapotban vannak. Cassandra Clare
9. Csináld úgy, hogy azzá válj, ami boldoggá tesz. Ideje lenne kitörölni a kliséket, miszerint szenvednünk kell, és naponta darabokra törni. A fenéket. Igen, kapunk pofonokat, elesünk a lépcsőn, de soha nem az számít, hogy mekkorát koppanunk, hanem az, hogy hiszünk-e magunkban annyira, hogy újra meg újra felálljunk, és akár véres, remegő térdekkel, de megtegyünk még egy lépést. Csak ez számít. A sebek begyógyulnak. Látni fogják, hogy ott vannak, és segítenek - csak fogadd el. Oravecz Nóra
10. Az ember tudjon nevetni saját magán, különben szenvedni fog. Kirk Douglas