Aki kamerák előtt van, és a saját szépségére költ, az befektet. Egyértelmû. Futsz három vagy öt kilométert, befektetsz, és még szenvedsz is érte. Az is a munkád része.

Kapcsolódó idézetek

1. A futás az egót is átalakítja: megmutatja, hogy milyen messzire eljuthatsz, de a pixelnyi létedre is folyton emlékeztet. Kristálytisztán és a legtárgyilagosabban mutatja meg azt, hogy mit tudsz. Szemben a mûvészeti szcénával, ahol nehezen befolyásolható faktoroktól, például mások ízlésétől, szerencsétől, nexusoktól függsz, hiába teljesítesz. Simonyi Balázs
2. A maratonfutók nem pusztán sportolók, hanem egyben befektetések is.
3. A győzelemnél sokkal fontosabb, hogy mit és hogyan teszek érte. Felkészültem? Összpontosítok? Figyelmesen bántam-e a testemmel, egészségesen, gondosan tápláltam-e? És az edzések? Maximális erőbedobással edzettem, ahogy kell? Egész pályámon ilyen kérdések igazgattak, és hasonlókat tesz föl magának bárki (azaz mindenki), aki törekszik valamit jól csinálni. Természetesen akarjuk, hogy előléptessenek a munkahelyünkön, hogy belénk szeressen az a lány vagy az a fiú, hogy mi nyerjük meg az 5 kilométeres futóversenyt. De nem az eredmény - hogy megkapjuk-e, amit akarunk - határoz meg minket. Hanem az, ahogyan elértük. Scott Jurek
4. Ha edzett vagy, nem nagy szám lefutni a maratont, viszont amikor pár száz méter is kihívást jelent, akkor igazán tiszteletre méltó dolog nekiindulni és nem feladni, értékelni a fokozatos fejlődést minden részsikerből - lehet az akár az első megállás nélkül lefutott kilométer - erőt meríteni és menni tovább. A siker szerintem (hobbisportoló szinten) nem elsősorban alkati kérdés. Aki kitartó és beleteszi a munkát, az előbb-utóbb menthetetlenül eredményes lesz. A többiek pedig mindig megtalálják majd a külső tényezőket, amikre mutogatva felmentik magukat a komolyabb energiabefektetés alól.
5. Pénz kérdése az egész. Akinek nincs, az szerezni szeretne. Lehetőleg sokat. Akinek van, az költ belőle, lehetőleg nem túl sokat. Akinek még több van, az, ha módja van rá, elrejti a nyilvánosság elől, és nem ritka, hogy még fukar is. Légrádi Gergely
6. Tekints úgy a futásra, mint ami hozzátartozik az életedhez! Mint a fogmosás, a zuhanyzás és az alvás. Ez is szükséges a tested karbantartásához. Marijke ten Cate
7. A futást elkezdeni egy dolog. De kitartónak lenni egy másik. Marijke ten Cate
8. Minden futónak megvan a saját természetes stílusa, melyet követnie és tökéletesítenie kell. Van, aki rövid, van, aki hosszú lépésekkel fut. Van, aki felemelt fejjel, van, aki előrehajolva. Van, aki tartalékol, és van, aki az első pillanatban támadásba lendül. Nincs olyan technika, amelyik mindenkinek ideális, de mindenki megtalálhatja a számára ideális technikát. Kilian Jornet
9. A futónak látszó egyén és a futó között akkora a különbség, mint a gimiben a gyógytesis és a tesi tagozatos között: csupán a ruházat azonos. A futónak látszó egyén belekezd, majd abbahagyja, amint az oldala szúrni kezd, míg a futó attól futó, hogy leküzdi a jelentkező, a dologgal együtt járó kellemetlen tüneteket. A futónak látszó egyén meg van győződve róla, hogy ő is meg tudná csinálni; a futó megcsinálja. A futónak látszó egyénnek a közismert kilométerszámon kívül nincs fogalma arról, mennyi egy maraton valójában, a futó ezt már akkor fel tudja mérni, amikor lefutja az első félmaratont. A futónak látszó egyénben tombol a versenyszellem, le akarja hagyni a másikat, a futónak kizárólag önmagával van dolga: önmagát kell legyőznie. Keresztury Tibor
10. Tegyük fel, hogy látsz egy futó embert. Az első kérdés, ami eszedbe jut, hogy valami felé, vagy valami elől fut-e. A válasz mindig mindkettő. Minden kimagasló ember magát kompenzálja. Titkol vagy rejteget valamit.