Sokszor a temetés kapcsán jut el a gyászolóhoz az a tény, hogy valakit valóban, végleg elvesztett.

Kapcsolódó idézetek

1. A temetés után kezdődik igazán a gyász.
2. Aki temetésen sír, nem csupán a saját halálát siratja, hanem az egész világ pusztulását, mivel minden véget ér, és végül nem marad semmi. Jón Kalman Stefánsson
3. Holttest mellett, gyászban az emberek általában nagyon fennkölten viselkednek. Henrik Ibsen
4. Az embernek hirtelen rengeteg mondanivalója akad, amikor élete végéhez érkezik. George R. R. Martin
5. A gyásztól néha az ember nem is kap levegőt, de ezt jelenti embernek lenni. Ha elveszítünk valakit, szenvedünk, de muszáj tovább lélegeznünk. Cassandra Clare
6. A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad. Ara Rauch
7. Az emlékezet elvesztése valahogy mégis egyfajta halált jelent. Nógrádi Gergely
8. Mindegyik temetéssel eggyel könnyebb elfogadni a halált. Minden ember halálában meghal belőlünk is egy darab. Talán ez fáj a legjobban. Ezért mennek ki a temetőbe, hogy átéljék ezt a fájdalmat. Magukat siratják egy idő után a siratás leple alatt. Kollár-Klemencz László
9. Magában gyászol, aki igazán gyászol. Tar Károly
10. A gyász hosszú és nehéz. Az egész életre kihat. A halott magával viszi a közös jövőt is.