Álarcos jó lovag, a Balsors, jött a csendben s megmártotta sötét dárdáját vén szivemben.

Kapcsolódó idézetek

1. Szárad a darázs.
2. Az ember nagy nehezen szerez magának valamit, amitől az élet egy kicsikét szebb lesz, és akkor megjelenik egy udvari nemes, egy gárdatiszt, és elkaparintja az orra elől. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
3. Már a szép nap lenyugodott, Egészen bealkonyodott És setétbe vonta magát, Adjon Isten jó éjszakát! Benedek Elek
4. Klingsor a bûvös szemüveg segítségével átlátott a takarón, az ingen, a bőrön, bele Lancelot testébe, és figyelemmel kísérhette a kis életszellemek pajzán játékait, amint a vérerek labirintusain kergették egymást fel-alá. Sokáig tartott, amíg a Szerelmet megtalálta közöttük. De végre rálelt: ott ült a Szerelem lovagló helyzetben Lancelot hátgerincén, és egy kicsi tollseprûvel csiklandozta. Azután elunta ezt a játékot, ügyesen bebújt a tüdő lebernyegei közé, és összeszorította a lovag szívét. De ezt is régi tréfának találhatta, mert beült az aortába, és a vérfolyamon felszállíttatta magát az agyba. Itt egy ideig babrált a finom tekervények között, kivett mindenfélét a fiókokból, meg visszatette, azután belezavarodott a vonalkák rendszerébe, ásított egyet és Lancelot száján át kiugrott az ágyra. Leült az ágy szélére lábát lóbálva és kis tükörben nézegette magát, mert a Szerelem nagyon hiú. Pedig nem volt szép a Szerelem: sovány volt és sápadt, nyugtalan és idomtalan, és a sok erőlködéstől kidagadtak az erei. De ő nem látta, hogy milyen csúnya, mert köztudomású, hogy a Szerelem vak. Szerb Antal
5. A mámor ördöge kegyeskedett átadni a helyét a düh ördögének: az egyik gyarlóság föltárja előttem a másikat, hogy őszintén elundorodjam magamtól. William Shakespeare
6. Olyként hajolt a koporsó fölé, akárha csecsemőjében vagy alvó kedvesében gyönyörködne, selymes szálú, kibontott haját szellő borzolta, nyakán ritmikusan, puhán lüktetett egy ér. Vavyan Fable
7. Szemembe nézett s szivéért nyúlt, Az arcomon még most is érzem: A bús csodáknak ligetében Arcomhoz vágta a szivét, Meleg, beteg, szegény szivét. Ady Endre
8. A szél sír, az avarba bújva, zörgő nótáját fújja, s a rőt alkony mélabúja énekli szívembe magát. Keresztury Dezső
9. Jóság, csendesség, szende hit s hûség van eltemetve itt. Áldás lebegjen hû porán, meghalt ifjan és korán.
10. Alszom s a világ szelíd máza alélva sárgul szívemen. József Attila