A szél sír, az avarba bújva, zörgő nótáját fújja, s a rőt alkony mélabúja énekli szívembe magát.

Kapcsolódó idézetek

1. Rámsírja sárgán lombját az őszi erdő. Belep a bánat. Buda Ferenc
2. Sírhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj, amelyen elaludt S valahányszor hörögve sír a szél, Mindig azt gondolom, hogy ő beszél. Móra Ferenc
3. Daltalan éjjel bánatomat altatom. Könnyet fúj a szél.
4. Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Charles Baudelaire
5. A nappalok mind rövidebbek, Jön a tél csendesen, Átokvert lélek, fagyos szélvész Sír a kéményeken, Ökör, szamár, ló összebújva, A széllel versenyt ordít, Az ember búsan gondba mélyed, S a tûz mellé huzódik. Vasile Alecsandri
6. Zápor zizzenő szárnya, madár-nyüzsgés zúgása éled csontomban, elröppentél belőlem, behegedek, élek, remélek; visszahúzódom bőröm mögé, úgy figyelek új szerelemre, csapdákra, kínra, kudarcra, veremre ügyet se vetve; madár röpte szól, jajgat: zengő égbolt húrja feszül fejemnél s szívem a fájdalmat újra tanulja. Csukás István
7. Az emberszív is úgy bolyong, Oly egyes-egyedül, Úgy tépi künn az orkán, Mint az önvád itt belül. Egressy Béni
8. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
9. Hullaszag jön a széllel, - a rét illata. Sárgasávosan néz rám a mező, minden olyan buta, olyan szomoru, mint egy temető. Boncza Berta
10. Mély avarokban kavarog az ősz, olló és szél metszi most a fákat, borokról beszél a tőkén a szőlő és nagymamák tûje köt sálat.