Álltál-e már magadra hagyva, messze, isten s egy jó szív nélkül puszta-szélben, ádáz sorsod kezétől megsebezve, s a dúlt kínt büszke csendben hordva mélyen?

Kapcsolódó idézetek

1. Láncon játszod a boldogságot, sok-sok álmod ellopták. Kérded búsan: merre, hol van, a szótlan-józan szabadság? Kőbe, vasba zárva, árva lelked, fázva vár.
2. Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserûség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sûrû ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytû, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part. Helen Keller
3. Ne tagadd repülsz is néha fantáziádban, álmodban. De úristen, hová lett a szárnyad? Ellopták? Vagy magad vágtad le szürke nappalodban? Szepes Mária
4. Istenem! Azért voltam-é kevés ideig boldog, hogy örökre boldogtalan legyek? Kármán József
5. Meddig vergődni még, az irgalmas sötétben elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen; ígérő titkokat kutatva ostobán, kapkodni lázasan egy tûnt igéd után; mormolni százszor egy rég elhalt párbeszédet, enyhíteni egy szón, mely egyszer fájt tenéked; s leintve részegen a hûvös ész szavát, neveddel verni fel a néma éjszakát! Afanaszij Afanaszjevics Fet
6. Elzárkózva mindenkitől, zsibbasztó tüzekben megedzve, fájó tüskék nőttek szívemből, sebekkel vagyok keretezve. Mit bánod Te, hogy e keret mi? s olyan mindegy, mi lesz belőlem. Istenem, hogyan is lehet szerelem nélkül így szeretni!? Kálnoky László
7. A meredély szélén állok, és elhiszem, Hogy lelkem fecskeszárnyon szállni fog. De bûnből kovácsolt láncaim lehúznak, S megváltás nélkül a mélybe zuhanok.
8. Találkoztál már olyannal, aki egyszerre betölti a nagy ûrt benned, aztán mikor csak úgy eltûnik, újra érzed a fájdalmas ürességet?
9. Világot hamvasztottam el szivemben és nincs jó szó, mely megríkasson engem, kuporogva csak várom a csodát, József Attila
10. Hol voltál, amikor magamra maradtam, Utolsót dobbanó szívvel, egymagamban?