Ameddig kezedet szorítom, világunk még közös. Te hol kezdődsz, én hol végződöm? Az összes kontúr oly ködös.

Kapcsolódó idézetek

1. A szálak ott húzódnak közöttünk. Közötted és köztem. Közte és közted. Nem látjuk, de vannak. Hol szorosabban, hol lazábban, de nem kérdés. Össze vagyunk kötve. Oravecz Nóra
2. A kezed fogom ma is, ugyanúgy, mint régen, A képen ott vagy te is velem, és nem értem, Mért szakad el a kép, hova tûnik a sok emlék. Tompos Kátya
3. Ölelj, ölelj még! Karjaid számomra a Világmindenség határát jelentik. Pálnagy László
4. A szavak ott kezdődnek, ahol az egyetértés véget ér. Piia Leino
5. Véges vagyok, mikor te a végtelennel játszol. És a csendek, a szavaid utáni üresség, az mind mi vagyunk. Benne létezünk még mindig abban, amik sosem mertünk lenni. Halkan foszlottunk le egymásról. Akkor távozunk, amikor a másik nem lát. A fájdalom fokozható. Az üresség is. Csak a közelség nem. Albert Tímea
6. Amint megfogalmazunk valamit, már körül is határoltuk. És minden kerítés szûk. A felbukkanó eldönthetetlen problémák kibújnak alóla. Péter Rózsa
7. Én az álom, te az ébrenlét, Alig látom, de már véget is ér. Tükröt tart az élet, amit látni félek, Mert csak játszom, hogy minden szép. Halott Pénz
8. Idegen város, idegen arcok, Félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden, Nekik más maradsz.
9. Az, amit világnak nevezünk, úgy tûnik, hogy a végtelenségig nyúlik, de valójában hihetetlenül szûk. Egy rész, mit magadból megláthatsz. Egy rész, melyet a kezeddel elérhetsz. Egy rész, melyet érezhetsz. A világ nem valami, amiben minden el van tervezve. A világ valami, amit te alakítasz. (...) A te saját világod.
10. Nincs mértéke, se vége, akárhol is állsz, a világnak. Mert bármely táján álljon meg benne akárki, Minden irányban a végetlenség tárul elébe. Titus Lucretius Carus