Attól kezdve, hogy támad egy megérzésed, 5 másodperced marad arra, hogy megtedd a lépést, amit helyesnek gondolsz. Ha ennyi idő alatt nem lépsz, akkor vége, kész, ennyi volt: a logikád ugyanis megpróbálja elvetni az ötletet. Ez érthető is, hiszen a gondolkodásunk veszélyforrásnak érzékel mindent, ami eltér a hétköznapitól, a megszokottól, márpedig az agy legfőbb feladata a túlélés biztosítása.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor célt tûzünk ki magunk elé, általában van egy kezdetleges cselekvési tervünk, és a legtöbben meg is állunk itt. Megvan a cél, megvan a terv; már csak végre kell hajtanunk, igaz? Bizonyos értelemben igen. Amit viszont sokan alábecsülnek a végrehajtással kapcsolatban, hogy az agyunk milyen ellenállást fejt ki, ha a céljaink elérése érdekében túl kell lépnünk a komfortzónánkon. Ha mentálisan felkészületlenek vagyunk a cél követéséhez - függetlenül attól, hogy milyen bombabiztos is a terv -, az azzal fenyeget, hogy az agyunk addig szabotálja a küldetést, amíg ellehetetleníti az. Julia Ravey
2. A legtöbb ember nem reagál jól az erőszakra. Lefagynak tőle. Egy pár másodpercig tétovázik a test, értetlen az elme. Ez a pár másodperc a halálunkat okozhatja. A tétovaságot kizárólag a gyakorlat útján szüntethetjük meg. Az erőszaknak a gondolkodásunk részévé kell válnia. Ez óvatossá tesz minket, pokolian gyanakvóvá, és megnöveli várható élettartamunkat. Laurell Kaye Hamilton
3. A gondolkodás beosztása voltaképpen ugyanolyan fontos, mint az időbeosztás. Az agyunk mindig rágódik valamin, és nekünk kell eldönteni, mi legyen az. Kitöltheted a gondolataidat véletlenszerûen is, de úgy is, hogy világosan meghatározott célokat valósítasz meg, amelyek busásan megtérítik a befektetést. Valójában a figyelmed és a gondolataid a legértékesebb erőforrásaid. Tina Seelig
4. Az ember eljut egy pontig, amikor nem bír gondolkodni. Csak érez. Azt érzi, hogy meg akar állni. Azt érzi, hogy a gyomra ég, és tudja, hogy enni akar. Azt érzi, hogy a feje tele van vattával, és tudja, hogy aludni akar. Azt érzi, hogy a torka összezárul, tûz fut szét a karján-lábán, a szíve szinte kitöri a mellkasát, és tudja, hogy futni akar. Jesmyn Ward
5. Az agyad szüntelenül dolgozik, és csak rajtad áll, hogy ezt összevissza teszi-e, vagy pedig az általad kijelölt célok mentén. Ha nem regulázod meg a gondolataidat és a képzeletedet, nem is fogod a lehető legjobban érezni magad. Richard Bandler
6. Egyetlen baktérium az agyvízben, és meg vannak számlálva a napjaid. A sejtek erőlködnek, megfeszítve küzdenek azért, hogy megőrizzék a bőr ellenálló képességét, hogy a legparányibb betolakodó mikroorganizmus se kerülhessen a szervezetbe. De elég csak néhány pillanatra halottnak lennünk, és a sejtek, amelyek addig szorosan egymásba kapaszkodtak, feladják, rések támadnak az addig tökéletesen záró szervezet falán. Vége a harcnak, többé semmi sem óvhat és őrizhet meg bennünket a betolakodóktól. Mikrobák seregei állnak bevonulásra készen. Jannah Loontjens
7. Amikor az elme ellenáll az életnek, gondolatok keletkeznek. Amikor valami olyan történik, ami ellentmond egy hiedelemnek, zavar keletkezik. A gondolat nem más, mint az élet öntudatlan reakciója. Dan Millman
8. A gondolkodási hibák többsége, sok kibogozhatatlannak tûnő rejtély nem a logika, hanem az érzékelés tévedése. Csak egy részét látjuk egy adott helyzetnek, vagy csak egy bizonyos szemszögből látjuk. Mégis mindmáig meg vagyunk győződve arról, hogy a gondolkodás legfontosabb eleme a logika, és az érzékelésre szinte semmi figyelmet sem fordítunk. Edward de Bono
9. Az ember agyát nem azért alakította ki a természet, hogy az igazságot keresse, hanem azért, hogy élelem, biztonság és hasonló dolgok után kutasson, hogy felismerje az előnyös helyzeteket, hogy nap mint nap segítse az embert az életben maradásban. Az agy a túlélés szerve. Szent-Györgyi Albert
10. Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.