Ugrás a tartalomra
Amikor eljöttem az akadémiáról, olyannak láttam a jövőmet, mint egy, a távolban elvesző, egyenes utat. Mérföldekre elláttam háborítatlanul. De most váratlanul kanyarhoz értem. Nem tudom, mi vár rám, ha megkerülöm, de remélem, hogy a lehető legjobb. A kanyaroknak is megvan a maguk varázsa, Marilla. Még csak sejteni sem lehet, mi vár ránk utána: mennyi zöld ragyogás, vagy lágy, leveleken átszûrődő napfény és árnyék vetődik rá, milyen új tájakon, új szépségeken vezet át, milyen újabb kanyarok, hegyek és völgyek várnak rám.
Kapcsolódó idézetek
-
A haladáshoz ritkán vezet út, ahol nem botlunk néha gyászba és bánatba. De bármilyen mély a bánat, a felhők szertefoszlanak és a nap ismét leragyog. És ebben a meleg, csodás fényben megpillantjuk saját tündöklő jövőnket, a jövőt, amelyben izgalmas kihívások és végtelen lehetőségek várnak a látóhatáron.
-
Milyen különösek az utak. (...) Persze nem az, ami nyílegyenes, hanem az, amelyik ide-oda kanyarog, mert sosem tudhatjuk, milyen szépség vagy váratlan meglepetés vár bennünket egy-egy kanyar után!
Lucy Maud Montgomery
-
A szél szebb napokat fúj feléd,
itt egy új nap, új kezdet, új esély.
Göröngyös az út, de a fény a végén
szárnyakat ad, hogy az égig érjél!
-
Most azonban évek óta először mintha egy aprócska szikra csillant volna föl. Olyan érzésem áradt szét bennem, mintha valamilyen jelentős esemény várna rám, mintha valami idevezérelt volna. Többre vágytam, csak éppen nem tudtam, miből. Valami olyasmit szerettem volna átélni, mint fiatalabb koromban. Azt a megfoghatatlan érzést, aminek már kezdetén érezni a csíráját, ahogy sugárzó melegséggel töltött el. Aztán felismertem mi ez - a remény. A reményre vágytam.
-
Az utakat még könnyen járom,
De a hegy alján már megállok.
Tudom, hogy fentről messzebb látnék,
Ott több a nap, kisebb az árnyék,
De majd feljutnak újak, mások.
-
Oly sok váratlan kaland áll előtted, hogy a legjobb, ha nyitva tartod a szemed, ahelyett hogy behunynád a véletlenül felbukkanó lehetőségek előtt. Egy karrier megtervezésének olyannak kell lennie, mint egy ismeretlen országba történő utazásnak. Még ha gondosan tervezel is, van útiterved és szállásod, a legérdekesebb élményeket nem tudod kitalálni. Lehet, hogy találkozol egy lenyûgöző emberrel, aki olyan helyeket mutat neked, amelyek nincsenek az útikönyvben, vagy lemaradsz a vonatról, és egy olyan városka felfedezésével töltöd a napot, amelyet nem terveztél meglátogatni. Garantálom, hogy azok az élmények, amelyekre emlékezni fogsz, nem voltak benne az eredeti tervben. Ezek a váratlan dolgok meglepetésszerûen kerülnek az utadba.
Tina Seelig
-
Nagyon sok célom, tervem és vágyam volt, de sokszor megtörtént, hogy teljes erővel küzdöttem értük, és mégis minden másképp alakult. (...) Megtanultam bízni abban, hogy az előttem álló, még ismeretlen útszakasz az egész utazás legszebb része lehet. Hogy a következő útelágazásnál ismét vár egy lehetőség, amelyet megragadva megérthetem, hogy mi az, ami valóban fontos, és ami boldoggá teszi az életemet.
-
Olyan sok van, amit tudni akarok; olvasni akarok és tanulni akarok. Magam előtt látom a világ isteni színjátékát, az embereket és táncukat, és látom szépségét, a tengert és a pálmafákat, a napfelkeltét és a napnyugtát és a csillagos éjszakát. Minden összefolyik előttem, de sejtem már homályosan az összefüggést, és kimeríthetetlen gazdagságot látok magam előtt, látom mindennek titokzatosságát és különösségét, a részvétet és szeretetet, az Utat és az Utast, és végül talán - Istent.
William Somerset Maugham
-
A bánat olyan, mint egy hosszú, kacskaringós völgy, ahol minden kanyarulat vadonatúj tájat rejthet. Ám korántsem szükségszerûen. Néha a meglepetés lényege éppen abban rejlik, hogy ugyanolyan vidéken járunk, mint amiről azt gondoltuk, hogy már mérföldekkel magunk mögött hagytuk. Az ember ilyenkor elálmélkodva szétnéz, hogy a völgy vajon nem egy körbe vezető árok-e. De nem az! Vannak ugyan visszatérő részletek, de a sorrend nem ismétlődő.
Clive Staples Lewis
-
Ahogy visszatekintek a világra, amit hátrahagytam, minden olyan világossá válik: a felfedezésre váró szépségek, a napvilágra vágyó titkok. De az emberek ritkán állnak meg, hogy körbenézzenek, csak mennek tovább. Igazán kár, pedig annyi a látnivaló!