Amikor húszéves az ember, könnyen veszi az ölést is, a halált is, sőt az egész életet játékként fogja fel, amit, ha úgy alakul, újra lehet kezdeni. Nem véletlen, hogy a világ valamennyi hadseregét az iskolapadból éppen csak kikerült fiatalokkal töltik fel.

Kapcsolódó idézetek

1. A felnőtt élet kapujában, tizennyolc évesen sokan indulunk a világ megváltásának szándékával. Küzdünk, verekszünk, tanulunk, tudással vértezzük fel magunkat, majd jó ideig szégyelljük letenni a magunkra vállalt terhet. Ahogyan fogynak éveink, úgy világosodik meg előttünk, hogy a dolgok összefüggésrendszere mennyire bonyolult. Simonyi Károly
2. Mikor az ember fiatal, van egy elképzelése arról, milyen lesz majd idősebb korában. Hogy többé nem érez majd félelmet, és mindig tudni fogja, hogyan cselekedjen helyesen. (...) Aztán annyi idős lesz, amennyi én vagyok most, és rájön, hogy néhány értékes leckétől eltekintve ugyanúgy fél, és továbbra is rengeteg hibát elkövet. Végül is, mindannyian emberek vagyunk.
3. Amikor kisfiú vagy, és katonázol - akár játék katonákkal, akár bandába tömörülve - , az még természetes. Nem lógsz ki a sorból, hisz a többi fiú is szeret katonásdit játszani. Ilyenkor kéne őket besorozni, nem tizenhat évesen, aztán tizennyolc évesen elvinni, amikor már nem akarnak katonának állni, mint az én időmben. Temesi Ferenc
4. Mind hagyták magukat elsodorni, alig álltak ellen az élet önkényének. Egyesek tanárnak készültek, mások közgazdásznak vagy jogásznak, a többiek régészetet, kórházi menedzsmentet, nyelvészetet vagy még különösebb dolgokat tanultak. Kész őrület: tinédzserként ezeknek az embereknek álmaik és terveik voltak, évekig meséltek arról, hogy mit akarnak később csinálni. És amikor betöltötték a tizenkilencet vagy a húszat, hirtelen valami egészen mást csináltak, és csak a biztos jövő érdekelte őket. Mintha az ezt megelőző évek nem is lettek volna, mintha sosem álmodtak volna. Benedict Wells
5. Ahogy az ember elhatározza, hogy katona lesz és háborúba megy, bátran eltökéli, hogy dacol a veszéllyel, fáradalmakkal, eltûri a sebet, fájdalmat, akár a halált is, de semmiképp sem tudja elképzelni a különös eseteket, amelyekben ezek az általánosságban várt bajok rendkívül kellemetlenül meglepik: ugyanígy jár mindenki, aki nekivág a világnak. Johann Wolfgang von Goethe
6. Hogyan ígérhetném én azt ezeknek a frissen végzett aligfelnőtteknek, hogy ha optimistán indulnak neki a nagyvilágnak, minden rendben lesz? Hiszen a világnak mintha éppenséggel az volna a célja, hogy mindenkit legyőzzön. Christina Lauren
7. Mi már nem vagyunk ifjúság. Nem akarjuk többé megostromolni a világot. Menekülők vagyunk. Menekülünk önmagunk elől. Az életünk elől. Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. Erich Maria Remarque
8. Tizenhét évesen a világ a lehetőségek tárháza kell, hogy legyen, az élet pedig maga a végtelen, pezsgő, élő jövő. Nem pedig jóindulatú, de elégtelen gondoskodás, és magányban töltött napok egyhangú, végtelen ismétlődése. Katrine Engberg
9. Sokkal jobb gyereknek lenni, mint felnőttnek. Abban a pillanatban, ha belemész a játékba, és ugyanúgy elhiszel mindent, megnyílik előtted a világ. Csak kár, hogy olyan gyorsan vége lesz. Cserhalmi György
10. Milyenek az ember évei húsz és negyven között? Meg van béklyózva, lekötik mindenféle személyes és érzelmi viszonyok. Ez elkerülhetetlen. Ilyen az élet. De utána új szakasz következik. Az ember elmélkedhet, megfigyelheti az életet, felfedezhet ezt-azt másokról és az igazat önmagáról. Az élet valóságossá válik... jelentőségtelivé. Kerek egésznek látjuk. Nem csupán egy jelenetnek - annak a jelenetnek, amelyet magunk, mint színészek, alakítunk. Agatha Christie