Amikor írok, talán életemben először érzem, hogy hatalommal rendelkezem. Nem más szavait kell elismételnem. Megírhatom a sajátjaimat. Végre önmagam lehetek. Tetszik az egyedüllét, ami vele jár. Senki nem néz. Senki nem ítélkezik. Senki nem szól közbe. (...) Csak én létezem és a papír.

Kapcsolódó idézetek

1. Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok.
2. Nem tudok képernyővel írni. (...) Látnom kell papíron. Ez valahogy megszilárdítja a szavakat. Állandónak tûnik, mintha mindennek, amit írok, súlya lenne. Lehorgonyoz, letisztázza a gondolataimat, és arra késztet, hogy ne köntörfalazzak. R. F. Kuang
3. Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is.
4. Előre nem gondolok végig semmit, akkor már meg sem írom, hiszen az írás örömét éppen az a folyamat jelenti, amikor néha számomra is váratlan fordulatokkal a történet megszületik. Minden a papíron dől el, az írás folyamatában. Bodor Ádám
5. Fel merem vállalni a gondolataimat, ennél fontosabb nem is létezik számomra. Mindent ki­mondok és mindent meg is teszek, amit csak jónak látok.
6. Kísérletet teszek arra, hogy rögzítsem, hogy mi minden jár a fejemben. Terápiának sem utolsó. Amíg írok, képes vagyok rendet rakni a bensőmben, és érzem, egyre inkább érzem, nagy szükség van, később pedig végképp nagy szükség lehet rá. Az írás erősebbé tesz. A megfejtett gondolat és a megválaszolt kérdés megerősít. Amíg gondolkodhatok, erősebbnek gondolhatom, elég erősnek érezhetem magam az élethez is, és a meghalás elviseléséhez is. Nagy Bandó András
7. Tartozom magamnak annyival, hogy belenyúljak a sorsomba. Van rá lehetőségem, és senki se ítélhet arra, hogy értelmetlenül hagyjam peregni a napokat, töltsem az időt, amely üres, üres, üres. Szilvási Lajos
8. Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörûség szüli, hogy az ember végre beszélhet. Müller Péter
9. Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom. Tisza Kata
10. Nekem a szabadság kell. A levegő, a tér, hogy ne öljenek meg egyetlen pillantással, gondolattal, hogy ne érezzem azt, hogy nem jó az, ami vagyok. Még egyszer nem vagyok hajlandó elviselni azt, hogy háttérbe szorítsanak. Nem választok rosszul, most már nem fogok. Nem kell olyan, aki nem tisztel, nem becsül, és nem örül nekem, velem; minek kellene. Mit tudnék én kezdeni vele? Ám addig, amíg ilyen nincs, élvezem azt, ami vagyok, így nem is hiányzik senki. A mosolyt, az életet, amit nap mint nap kiszínezek, és kérdés nélkül lepakolom magam elé, vigye, akinek kell, nálam aztán van belőle bőven. Hiszen addig jó, amíg meg tudod találni magadban a gyereket, az idiótát, az őrültet, azt, aki a hétfő reggelt nem szürkének, hanem kávé nélkül is varázslatosnak látja. Oravecz Nóra