Annyi mindenünk van! Istenünk, imáink, zenéink, technológiánk, tudományunk, újabbnál újabb találmányaink, egyre jobb mobiltelefonjaink, egyre erősebb teleszkópjaink, de aztán valaki meghal, és mindez hirtelen lényegtelenné válik.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyős tévé, az iPhone és az iMac, a mûtárgytelefonok, a szép ruhák (...) mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy. Kubiszyn Viktor
2. A halál nagy kiegyenlítő. Minden hatalmunk és akaratunk, minden reményünk és vágyakozásunk velünk együtt végül meghal, és sírba száll. Feledékenyen és önző módon menetelünk a nagy alvás felé, olyan dolgoknak tulajdonítunk fontosságot, amelyek nem lényegesek, és csak a legalkalmatlanabb pillanatokban jut eszünkbe, mennyire törékeny az életünk valójában. Érzelmes teremtményekként istenhez imádkozunk, akinek létéről nincsenek bizonyítékaink, vagy zabolátlan hittel, amely ősi halálfélelmünket hivatott elfojtani, arról győzködjük intellektusunkat, hogy igenis létezik túlvilág. Isten könyörületes, isten igazságos, mondogatjuk magunknak, aztán bekövetkezik az elképzelhetetlen: egy gyerek belefullad az úszómedencébe, egy részeg autós megöli azt, akit szerettünk, egy betegség elveszi a hitvesünket. Akkor tehát mit kezdjünk a hittel? Ki tud imádkozni egy olyan Istenhez, aki ellop egy angyalt? Milyen isteni terv igazolhat egy ilyen förtelmes cselekedetet?
3. Minden földi lény egy-egy információs központ, egy-egy terjedelmes emlékkönyv, amely tele van életképpel, mozgófilmmel. Még lenne is értelme ennek a mechanizmusnak, ha a halál bekövetkezése után a tudás, a mûveltség egy központi intelligenciába sûrûsödne. De hát így, hogy minden egyes személy a maga külön történetével, emlékeivel vész bele az ismeretlenbe! Cselenyák Imre
4. Mindenki meghal, aki nem akar élni tovább. A természet okosabb, mint hinnénk. Apránként elveszítjük a barátainkat, elveszítünk mindent, egyre csak veszítünk és akkor azt mondjuk, mi a fenének élek én még a földön, ennek nincs értelme tovább.
5. Tudomány nélkül minden csoda. Tudománnyal van rá esély, hogy semmi sem az. A vallásos hit emiatt egyre kevésbé szükséges és releváns. Lawrence M. Krauss
6. Amit legbecsesebbnek hittünk a világon, egy szempillantás alatt végleg eltûnik, onnantól fogva egyre csak keressük, reménykedve, hátha újra rátalálunk. Jeanette Winterson
7. Minden, amit fontosnak tartunk, valójában nem az, az igazán fontos dolgokról viszont nincs elég időnk gondolkodni. Az egész életünk elmúlik anélkül, hogy eltûnődnénk a nagy és egyszerû dolgokon, mint magány, sóvárgás, vágyakozás és halál. Ámosz Oz
8. Régen hol a vallás volt az érzéstelenítőszer, a cél és a remény, hol a tudomány, hol egy álom egy jobb világról, az emberek közötti távolság csökkenéséről - így változik meg minden. Telnek a napok, az évszázadok, és a mi korunkban a hit alig több vasárnapi istentiszteletnél, a tudomány a tudósok tulajdona, az álom egy jobb világról pedig elaludt a legújabb kanapén. A kényelem leselkedik ránk, alighogy felüti a fejét, elbóbiskolunk, álmodni kezdünk, és az álmaink egybeolvadnak az utazási irodák színes prospektusaival, belopóznak a tévémûsorokba, feltûnnek a neten. Jón Kalman Stefánsson
9. A világ a szemünk láttára uniformizálódik; a telekommunikációs eszközök egyre fejlettebbek lesznek; a lakásokat újabb és újabb háztartási eszközök népesítik be. Az emberi kapcsolatok fokozatosan ellehetetlenülnek, és ettől azoknak a történeteknek a száma is lecsökken, amelyekből felépül egy ember élete. És lassacskán kibukkan a halál arca, teljes pompájában. A harmadik évezred csodálatosnak ígérkezik. Michel Houellebecq
10. Az élet unalmas és céltalan. Mind nagy reményekkel kezdjük, aztán lemondunk ezekről. Rádöbbenünk, hogy előbb vagy utóbb úgy is meghalunk, anélkül, hogy megtaláltuk volna a választ a nagy kérdésekre. Mindenféle bonyolult elméletet dolgozunk ki, amik egyszerûen csak más szempontból közelítik meg a mindennapi valóságot, de közben a nagy és igazi dolgokra vonatkozó tényleges tudásmennyiségünk egy kicsit sem nő. Alapvetően mind rövid és kiábrándító életet élünk. Irvine Welsh