Minden földi lény egy-egy információs központ, egy-egy terjedelmes emlékkönyv, amely tele van életképpel, mozgófilmmel. Még lenne is értelme ennek a mechanizmusnak, ha a halál bekövetkezése után a tudás, a mûveltség egy központi intelligenciába sûrûsödne. De hát így, hogy minden egyes személy a maga külön történetével, emlékeivel vész bele az ismeretlenbe!

Kapcsolódó idézetek

1. Ó, miért nem halhatatlan az ember? Mire valók az agy tekervényei és központjai, mire való a látás, a beszéd, az öntudat, a lángész, ha mindez arra van ítélve, hogy a föld alá kerüljön, s végül a föld kérgével együtt kihûljön, és azután millió meg millió éven át értelem és cél nélkül keringjen a földgolyóval együtt a nap körül? Ahhoz, hogy kihûljön és céltalanul keringjen, egyáltalában nem kellett volna a nemlétből előhívni az embert magas, szinte isteni szellemével, és azután újra, mintegy megcsúfolásul, sárröggé változtatni őt. Anton Pavlovics Csehov
2. Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet. Senki sem kérdezi, hogy ez a terv az övé-e, vagy valaki más alkotta. Gyûjtik a tapasztalatokat, az emlékeket, a dolgokat, mások ötleteit, és többet gyûjtenek, mint amennyit elbírnak. És közben megfeledkeznek az álmukról. Paulo Coelho
3. Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk. Luis Bunuel
4. Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyős tévé, az iPhone és az iMac, a mûtárgytelefonok, a szép ruhák (...) mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy. Kubiszyn Viktor
5. Civilizációnk ismerettárháza nem pusztán önmagától marad fenn. Az elődeinktől ránk maradt kulturális és technológiai örökséget folyamatosan újra fel kell fedeznünk, értelmeznünk és formálnunk. Ha senki sem törődik vele, az összes információ elszáll. Ray Kurzweil
6. Ha csak a természetet nézed, az életnek nagyon határozott célja van, és ez egy alapvető cél. Megismételni, reprodukálni, ennyi. Reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni. És mi mégsem látjuk ennyire egyszerûnek az életet. Mûemléket építünk az örökkévalóságnak, csináljuk a dolgainkat, nem igazán vagyunk érdekeltek abban, hogy csak reprodukáljunk és meghaljunk. Inkább az érdekes számunkra, hogy emlékmûvet emeljünk magunknak, hogy te is tudd, hogy én itt voltam. Ugyan már, nagy ügy. Itt voltunk mindannyian.
7. Ha az ember tudja, hogy meg fog halni, olyan élessé válik minden kép, mint soha addig, mintha félrehúznának egy szürke fátylat. Mintha a mocskos világot tükörfényesre nyalnák, hangsúlyt kap az utolsó pimf részlet is, rácsatlakozik a tudatáramra és szétárad minden irányba, szabad asszociációkban lubickol az agy.
8. Kivétel nélkül minden nagy filmben van egy fontos összetevő: az értelemnélküliség. És tudod, miért? Mert maga az élet is tele van olyan dologgal, aminek semmi értelme.
9. Annyi mindenünk van! Istenünk, imáink, zenéink, technológiánk, tudományunk, újabbnál újabb találmányaink, egyre jobb mobiltelefonjaink, egyre erősebb teleszkópjaink, de aztán valaki meghal, és mindez hirtelen lényegtelenné válik. Jón Kalman Stefánsson
10. Ha érdemesen éltünk és jól haltunk meg, akkor a végén teljesen és véglegesen magunkba zárjuk a történetünket, amelyet már nem lehet folytatni, amelyben már minden a helyén van. Kerek egész, olyan, amelyre elmondhatjuk, hogy érdekes, szép történet, érdemes volt megélni. Történetünk egy darabig még befolyásolhatja a világot, de lassan nyoma vész, és a bizonyosság, hogy voltunk, belénk záródik örökre. De megadatott nekünk ez a bizonyosság. Történetünk hordozza ezt. Ez az életünk értelme. Csányi Vilmos