Átlagos napvég, szürkület, megy le a hideg, mint a lift, nagyon várom a halált, lopott színû kabátját, meg a nevet, amit ő szeret össze nekem.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem váratlanul kap el. Úgy veti ránk magát, mint éjszaka egy rablógyilkos. Bernardo Bertolucci
2. Titkosan szeretlek, ahogy a bûnös dolgokat; akár a lélek az árnyat. Pablo Neruda
3. Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok, elszállok, mint a köznapi bajok - áttetszel rajtam, égi hûvösség. József Attila
4. Szeretem a felhőt s az éjt, Mert sirni szoktam, mint amaz S világom, mint emez, sötét. Morris Rosenfeld
5. És látom őt, és elveszítem őt, és szenvedek, mint egy kis napsütés a hideg vízben. Paul Éluard
6. Haldokolni olyan, mint félhomályban, szürke csöndben, ágyban fekve végignézni, hogy egy betörő módszeresen kirabol. Az ágyat is kilopja alólam. Mit tehetnék mást, követem a rablót, abban bízva, hogy ő is tart valahova. Talán összeköltözhetünk. Nagy Bandó András
7. Szakad a hó, fúj a szél, kabátomba bújt a tél.
8. A végzet lopva, hangtalan jár, Ott talál majd, hol nem várjuk már. Haragos szemmel les a viharban, De napsütésben csap le, titokban. William Cowper
9. Hogy volt? Mindegy. Fáradt a vérem, Imádom a fényt, lángot, meleget, Keresek egy csodát, egy titkot, Egy álmot. S nem tudom, mit keresek. Ady Endre
10. Suhog a vágy, selyem az árnyék, szívem a szó, szemem a szándék, esténként esőként szitálnék, nem is keresve rátalálnék: kitárná ablakát, s ajándék lenne Õhozzá hullanom.