Az a hamutömeg, ami a szíve volt, s amely a mindennapos valóság legkeményebb csapásait is állta, a sajdító emlékezés első fuvallatára összeomlott.

Kapcsolódó idézetek

1. Átérezte az idejekorán elpusztult élet szomorúságát, a test nyomorúságát, amelyet értéktelen vacakként hajítottak ki; átérezte a saját halálát, amely egy nap be fog következni.
2. Akadt néhány újabb szerelme. De az első emléke valamennyit elrontotta; s hol volt már a vágy heve, az élmény friss zamata? Szellemi becsvágya is csökkent. Évek múltak egyformán; és élt tovább renyhe szívvel és munkátlan elmével. Gustave Flaubert
3. Szétfoszlott az ifjú remény s az álmok szivárványa is; aztán megtapasztaltam én, hogy az emberszív mind hamis. Emily Bronte
4. Felépítette magának a reményt álmainak anyagából, mely persze törékeny kis remény lett, naponta több tucatszor darabokra hullott és elpárolgott (...), de azért mégiscsak remény volt. Francis Scott Fitzgerald
5. A beton súlyát érzem, amit a lelkemre öntöttek. (...) Megkeményedett a szívem. Kővé vált.
6. Az emlékezet számtalan odújában (...) szundikálnak a szomorú emlékek. Akár egy életen át vagy évekig ott vannak, aztán egy szép napon a felszínre törnek, s a fájdalom is, mely végigkísérte őket, újból jelen van. Erőteljes és szúrós ugyanúgy, mint azon a bizonyos napon egy jó pár évvel az előtt. Susanna Tamaro
7. A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá! Alexandre Dumas
8. A szomorúság, akár egy mély seb, mely átvágta mindazt, aki egykoron volt. Laurell Kaye Hamilton
9. A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság. Stephenie Meyer
10. Emlékei ismerősek voltak, de homályosak, akár egy régi filmszalag, amelynek már elnyûvődött a fogazata, és a hangsávja is megkopott. Ken Follett