Emlékei ismerősek voltak, de homályosak, akár egy régi filmszalag, amelynek már elnyûvődött a fogazata, és a hangsávja is megkopott.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy emlékezett rá, mint ébredéskor az álmaira szokott az ember, mint valami visszahozhatatlanra, amely minden lélegzetvétellel egyre jobban távolodik. Clive Barker
2. A hangjából sugárzott a magány. A bánat, a fájdalom. A múltról énekelt, amely fogva tartja, és amelyből nem is akar szabadulni.
3. Mostanra már csak ürességet érzek (...). Mintha egy fekete pont lenne egy fehér vásznon, ami magába szívott minden emléket. A legszebb emlékek is elszürkültek. Sötétek.
4. Az emlékeim sorra hagynak el, (...) elszivárognak, akár a víz, ami kifolyik az ujjaim között. Fredrik Backman
5. Emléke visszacsillog, s olykor arcomra tûz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Dsida Jenő
6. Bárcsak emlékeznék apámra. De hiába hunyom le a szemem, az emlékeim homályosan kavarognak, mint a füst. Malála Júszafzai
7. Az emlékek megbízhatatlanok, ugyanolyan szeszélyesek, mint a képzelgés. Maja Lunde
8. Az emlék, mint a bor, csak szédít.
9. Hangja távoli és elhaló volt, s úgy rémlett, mintha nem is hallásom, hanem a tapintásom közvetítené hozzám, az egyetlen érzékem, amely még mûködött. De apám nem tért vissza: eltévedt az időben. Gabriel García Márquez
10. Az emlékek szeszélyesek, tele vannak képekkel, apró részletekkel, jelentéktelennek tûnő hangokkal, amelyek még mindig össze tudják szorítani a szívünket. Paulo Coelho