Az akarás élménye nélkül még a kívülről teljes mértékben szándékosnak látszó tettek sem minősülnek igazán akartnak. Szándékok, tervek és egyéb gondolatok átélhetők, a tett mégsem lesz akart, ha az illető ember azt mondja, hogy nem volt az. Ha valaki például azt tervezi, hogy lezuhanyozik, és azt mondja, ez a szándéka, miközben a víz alá áll, ott tölt negyed órát alaposan sikálva magát, majd azzal jön ki a víz alól, hogy csakugyan úgy látszhat, hogy zuhanyozott, de nem érzi, hogy tudatosan akarta volna - kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, valóban akarta-e? Egy tett tudatos akarásához szükséges a cselekvés érzése.