Az alapvető kérdés, amibe mindig újra és újra belebotlom, a "ki alkalmazkodjon a másikhoz" kérdése. Számomra egyértelmû a válasz: mindkettő. A többségi társadalom az elfogadást, a megértést, az esélyadást kell, hogy tanulja, a kisebbség pedig az önazonossága megtartása mellett a többségi együttélési szabályokhoz való alkalmazkodást.

Kapcsolódó idézetek

1. Ami eltér a többségitől, az mindig furcsa. Arra nevelni kell, szoktatni, nyitni az ember agyát, hogy elfogadja a társát bőrszíntől, nejlonzacskótól, szexuális orientációtól függetlenül. Gryllus Dorka
2. Minden embernek meg kell tanulnia két alapvető dolgot: fogadni, ami jön, elengedni, ami megy. Robert Lawson
3. Mindenki azt hiszi, hogy magunkat kell a világhoz igazítani. Pedig néha a világot kell magunkhoz igazítani. Ha tudjuk, hogy mi a világ és ha hagyja magát. Szász Imre
4. Sok emberből (...) egyszerûen hiányzik a függetlenség, a szabad vélemény, az önálló állásfoglalás utáni vágy - röviden szólva, az ilyen embernek nincs egyénisége. Akinek van, az vagy össze tudja egyeztetni a társadalom összegyéniségével, vagy nem. Ha igen, akkor önként alkalmazkodik, tehát lehet szabad. Ha nem, akkor kényszerûen alkalmazkodik, vagy fellázad. Benedek István
5. Az ember alkalmazkodik - lényegében mindenhez. Hozzászokik. Nincs jó vagy rossz, állapotok vannak. A hozzáálláson múlik, jónak vagy rossznak ítéled-e a helyzetet. Nikodém Vanda
6. Állandóan tanítani kell a gyerekeket, részben a történelemre, részben arra, hogy tagjai egy globális társadalomnak, és ha oda beilleszkednek, akkor mûködni fog az életük, és ha mások is beilleszkednek, akkor mûködni fog a világ. Csányi Vilmos
7. Az élet alkalmazkodás. Már az iskolában elkezdődik, csöndben ülve kell figyelnünk, mind ugyanazt tanuljuk, később mi is ugyanúgy iskolába járatjuk a gyerekeinket, hogy ők is azt tanulják, amit mi tanultunk: nyelvet, tiszteletet, számtant, a fontos események évszámát, amelyek szigorú ok-okozati rendben sorakoznak történelemkönyvekben. Csak hogy kirekeszthessünk mindent, ami logikátlan, véletlenszerû, érthetetlen. Jannah Loontjens
8. Legjobban mindnyájan az elfogadásra vágyunk. Azt szeretnénk, hogy a saját szabályaink szerint játszhassuk a mindennapokat. A másik fogadjon el minket a szabályainkkal együtt, amiben felnőttünk, amit megszoktunk, amiben otthon érezzük magunkat. És mi van a másik szabályaival? Földvári-Oláh Csaba
9. Bármi is vagy, az sosem elég. Meg kell tanulnod az elfogadást a másiktól, bármilyen kicsi is legyen az, ami teljessé tesz téged. Chinua Achebe
10. Hogy mi a hétköznapi, az mindig attól függ, kik vannak többen. A hétköznapiságot a sokasághoz lehet csak viszonyítani, nem egyetlen emberhez. Richard Matheson